A hangulat még hiányzik a pécsi adventről

Öt napja nyílt a pécsi adventi vásár a megyeszékhely főterén, ahol még 24-én is lehet majd nézelődni. A jó hír, hogy szerintünk van mit, vannak szép, értékes portékák, jó ételek, italok, és minden kötelező „kellék” is.

Tavaly is bevált már a jópofa becsületkasszás játszótér, hintával, pecázással, és több más ötletes fajátékkal, ezt kár lett volna kihagyni. Néhány kiemelt civil szervezet bódéja mellett a Misina Egyesület is ott van a téren, állatsimogatóval.

Nem eredeti ötlet, de a tea és a forralt bor miatt is jó, hogy van megvásárolható és vissza is váltható bögréje a vásárnak. Hasonló pozitívum a jól szerkesztett programajánló kiadvány, amelyben nem csak a városi szervezésű események kaptak helyet.

Az ételkínálatnál már vannak gyengeségek. Csak egy-egy helyen van izgalmas, finom, állva is jól fogyasztható étek, az egyik kedvencünk a libakolbász volt. Persze sokaknak kell a karácsonyi vásárban pecsenyés és lángosos, és persze kürtőskalácsos, utóbbiból kettő is akad. Sokan panaszkodnak a drágaságra, de az olcsósítás sem tetszik mindenkinek. Habár jól hangzik, hogy elvileg az önkormányzat maximálta a tea és a forralt bor árát, ám ha igazán átgondolták volna ezt, eszükbe juthatott volna, hogy aki ezt tartani akarja, és árrést is akar, a rosszabb minőség felé mozdul el, márpedig az közkeletű tévedés, hogy forralt bornak a pancsolt is jó.

Sajnos azonban, ami a legjobban hiányzik, az a hangulat, amit persze részben a látogatók adnak meg, és amikor tömeg volt, kevésbé is voltak szembetűnőek a bosszantó hibák, hiányosságok. Van egy kis, alig észrevehető színpad, kevés programmal. Napközben nincsen állandó zene, pedig illenék ide, akár egy beöltözött, maskarás vándormuzsikus, akár több, egymást váltó, „lezsűrizett” utcazenész.

Meseerdőt is ígértek, de több tíz fenyőfa összevissza, trehány módon, ronda, olcsó műanyagban áll vagy dülöngél. A kézművesek közt ügyesebb kezűek és kevésbé tehetségesek is felbukkannak, kevés a népi iparművész, a valóban szépet, helyit, igényeset kínáló, és a jó termelő. Szerencsére ilyenek is vannak, ők mentik meg a vásárt. Jövőre belőlük kellene több.

Nem olcsó

A forró tea és a forralt bor árát maximálták a szervezők, de láttunk több helyen is 150 helyett deciliterenként 200 forintért forralt bort. A krampampuli deciliterenként 250, az alkoholmentes puncs 150 forint volt.

A sajtos-tejfölös lángos és a langalló hat-hétszáz forint, a libakolbász 950, a kürtőskalács ezer forintért kapható. Egy deciliter vörösbor minimum 250 –300, egy pohár sör 300-400 forint. A vásár hivatalos bögréje 650, a Zsolnay-negyed vörösbora 4500 forint.

Nagy volt a harc

Kemény meccsek zajlottak a háttérben tudomásunk szerint azért, ki települhessen ki a vásárba. Úgy tudjuk, voltak olyanok, akik a városházára jártak „feljelentgetni” más, hasonló árut kínáló kereskedőket. Információink szerint egyesek hajlandóak lettek volna jóval több helypénzt is fizetni a kizárólagosságért, ha olyan portékát, mint ők, más nem árulhat. Volt panasz arra is, hogy az előkészületek az utolsó pillanatig tartottak, vélhetően a városi szervezeti átalakításoknak köszönhetően.