A pécsi bazilika titokzatos történetének új mozaikjai

Vajon a háromkaréjos vagy a hétkaréjos templomban működött az első pécsi bazilika? Hol állhatott az a székesegyház, melyet Orseolo Péter építtetett, de 1064-ben teljes egészében leégett? Miért bontották le a pécsi bazilika kuriózumnak számító mennyezetét? Olyan kérdések ezek, melyek régészeket, történészeket, művészetbarátokat és lokálpatrióta pécsieket egyaránt foglalkoztatnak. Erről és más új érdekességekről volt szó a héten az augusztusban alakult Keresztény Örökség Kutatóintézet szervezésében egy nagyszabású konferencián. Első ízben került sor a bazilika átfogó történetével foglalkozó szakmai találkozóra, holott a pannóniai kereszténység egyik legizgalmasabb területéről van szó – tudtuk meg Heidl Györgytől, a kutatóintézet vezetőjétől.

A pécsi bazilikáról tudni kell, hogy a mai formája a harmadik építmény. A 4–5. században római kori temető volt itt, s nagy kérdés, hogy állt-e benne vértanú tiszteletére emelt bazilika. Az biztos, hogy a 9. században már keresztények éltek ezen a területen, és valamelyik ókeresztény sírépületet használták egyházi szertartásokra. Orseolo Péter aztán újat építtetett, ám az a székesegyház 1064-ben leégett. A jelenlegi bazilikát, feltehetően tehát a harmadikat, a 11. század második felében kezdték el építeni, ami többszöri átalakítás után nyerte el mostani formáját. Átépítették a reneszánsz korban, a török időkben raktár volt, s majdnem minden elpusztult belül, Klimó püspök idején pedig, a XVIII. század végén barokk stílusban formálták át. Pollack Mihály is megerősítette az 1800-as évek elején, miután a déli oldala csaknem szétnyílt már. Ekkor lett bástyaszerű a négy tornya is. A 19. század végén történt a legnagyobb léptékű beavatkozás, Dulánszky püspök a kor historizáló elképzelése szerint a falakat, a mennyezetet is lebontatja, neoromán külsőt kapott az épület, és sapkákat a négy torony.

– A Karoling-időszakban vélhetően valamelyik ókeresztény sírépületből alakítottak ki bazilikát – mondja Tóth Zsolt régész. – Én a Cella Trichorára utaló jeleket találtam, Buzás Gergely régész társam a Cella Septichorát látja erre alkalmasabbnak.

– Amíg nem tudjuk, hogy mi van a székesegyház alatt, addig nincs egyértelmű bizonyíték. Ott ugyanis bizonyosan van egy kis méretű kápolna, kimutatta nemrégiben egy földradaros vizsgálat az altemplom közepe alatt – teszi hozzá Buzás Gergely. Kiemelte azt is, szerinte Orseolo Péter bazilikája a mai székesegyház előtt, a Dóm téren állhatott, ám ezt is csak alapos régészeti feltárással lehetne megerősíteni.

Eltűnt boltozat

A pécsi székesegyház boltozata a késő gótika egyik legszebb alkotása volt Európában, de a XIX. század végén lebontották és újjáépítették. Akkoriban is nagy felháborodást keltett az átalakítás, Dulánszky püspök megbízását az építész Friedrich von Schmidt nem is akarta végrehajtani, akkor végezték el a munkát, amikor hazatért Bécsbe. Sokan vezetik vissza statikai okokra ezt az átépítést, ellentmond azonban ennek, hogy Pollack Mihály jó fél évszázaddal korábban megerősítette az épületet.

A legértékesebb

A találkozó a bazilikát nemzetközi szinten is pozicionáló két szakemberről is megemlékezett. A közelmúltban elhunyt Bachman Zoltán építész tervezte Dóm-kőtár volt a helyszín, s itt kaptak helyet a székesegyház román kori kőfaragványai, amelyeket egykor Tóth Melinda régész, művészettörténész rendszerezett és rendezett kiállítássá, létrehozva ezzel a legjelentősebb hazai román kori lapidáriumot. Ez egyértelműen a pécsi bazilika fennmaradt műkincsei közül a legkiemelkedőbb érték