Átadták a pécsi egyetem legnagyobb beruházását

Bár ma még lehetetlen megjósolni, hogyan befolyásolja majd az egyetem, a város, sőt, az egész régió jövőjét a Pécsi Tudományegyetem legnagyobb beruházása, a Szentágothai János Kutatóközpont (leánykori nevén a Science Building), ám az bizonyos: ha ezek után nem lendül fel a tudományos élet és az innováció, akkor tényleg semmiben sem bízhatunk.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Hétmilliárd forintos beruházás készült el
[/caption]

Az épületkomplexum mintegy hétmilliárd forintos európai uniós támogatásból valósult meg, s – szintén pályázati pénzből – további kétmilliárd forintot költöttek műszerekre, felszerelésekre. A kutatóközpontot szerdán ünnepélyes keretek között adták át.

– Ha azt mondom, hogy fontos nap a mai, nem is fogalmazok egészen pontosan – mondta Bódis József, a Pécsi Tudományegyetem rektora. – Volt, amikor csak álmodoztunk egy ilyen kutatóközpontról, s volt, amikor úgy tűnt, esélyünk sem lesz megépíteni. Most azonban itt állunk, és mindannyian biztosak vagyunk abban, hogy egy olyan épületet adunk át, amely hosszú távon meghatározza az egyetem, a város, a régió jövőjét, s minden szinten fellendülést hozhat.

Ugyan ma még lehetetlen megtippelni, hogy az egyetem rektora milyen jós, az azonban bizonyos, hogy a Szentágothai János Kutatóközpont valóban gigaberuházásnak számít: az épületkomplexum mintegy hétmilliárd forintból épült fel, és kétmilliárd forintot fognak fordítani (részben már fordítottak is) műszerberuházásokra.

– A projekt révén olyan új laboratóriumok, kutatóműhelyek jöttek létre, amelyek infrastrukturálisan az európai élvonalba tartoznak, és amelyekhez hasonló jelenleg nincs Magyarországon – fűzte hozzá dr. Kovács L. Gábor, tudományos és innovációs rektorhelyettes. – A pályázat nem titkolt célja volt az is, hogy a hazánkban képzett kutatóállományt itthon tartsák, illetve a már külföldön munkát vállalókat visszacsábítsák a hazai kutatás porondjára.

Bódis József a legégetőbb kérdés, a fenntartás kapcsán elmondta: elsősorban pályázati pénzekre építenek, ezek egy része már most is rendelkezésre áll, de az már rövid távon is cél, hogy a forintosítható innovációknak és találmányoknak köszönhetően a kutatók „kitermeljék a fenntartást”, sőt, lehetőség nyíljon további fejlesztésekre is.

Fizetésére vár a huszonkét villanyszerelő

Hiába vár áprilisi és májusi bérére az egyetemi kutatóközpont 22 villanyszerelője. A munkavállalókat az építkezés idejére vette fel a kivitelező cég egyik sokadik alvállalkozója – fizetni azonban nem fizettek az elvégzett munkáért. Lapunkat az egyik elkeseredett munkás hívta fel, miután hiába próbálták utolérni a cég vezetőit.

---------------------------------------------------------------------------
Szavazzon a középső hasábban! Ön szerint melyik lehetőséggel éljenek az alvállalkozók, ha nem fizetik ki őket?
---------------------------------------------------------------------------

„Napi 12 órát dolgoztunk 700 forintos órabérért, sokszor szombaton és vasárnap is. Az egyik hónapban 278, a másikban 250 órát dolgoztam, vagyis 369 600 forinttal tartoznak csak nekem” – mondta a férfi. Próbáltuk utolérni az érintett cég vezetőit, sikertelenül.

Hétezer köbméter beton

Az építkezés során több mint 10 000 köbméter földet kellett kiemelni, majd 700 tonna acélt és 7000 köbméter betont építettek be az épületekbe.

A Kossuth-díjas Bachman Zoltán építész és tervező csoportja tervei alapján létesült 7200 négyzetméteres központ a lejtős telken három, kocka alakú iroda- és laborépületből áll össze, melyek építészeti kialakításukban hasonlítanak egymásra: az egyes épületek méreteihez képest szűk ablakok véletlenszerűen helyezkednek el. Az épületek magassága megegyezik, a dombos terület miatt mégis lépcsőszerűen fut le a három egység.

Az épületek közti egyik átjáróban egy különleges, „kavics” alakú, háromszázötven főt befogadó előadóterem is helyet kapott.