Egyházmegyei botrány: megkezdődött a tárgyalás

Összességében több százmillió forint kárt okozott a vádirat szerint W. Gyula, az egyházmegye 2010-ben menesztett volt vagyonkezelője, részben az államnak, részben munkáltatójának. A jelenleg rendelkezési állományban lévő, szabadlábon védekező katolikus papot több rendbeli hűtlen kezeléssel, jogosulatlan gazdasági előny megszerzésével, adócsalással és a számvitel rendjének megsértésével vádolta meg az ügyészség.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] W. Gyula (háttal) tagadta az ellene felhozott vádakat (fotó: Laufer L.)
[/caption]

A vádiratban foglaltak szerint W. Gyula a felelős többek között azért, hogy munkáltatói kölcsön címén 89 millió forintot fizetett ki az egyházmegye olyan személyeknek is, akik nem álltak alkalmazásban. A fellelhető iratokból ráadásul nem derült ki, hogy a pénzt visszafizették-e az érintettek. Az ügyészség szerint nem tudni, hova lett az egyházmegye máriagyűdi vendégházából származó bevétel, ezeket a tételeket ugyanis nem vezették fel a könyvelésbe. A vádirat szerint az egykori vagyonkezelő rendelkezett arról, hogy a pécsi egyházmegye alkalmazottai közül éveken át olyanok is adómentesen jutottak jövedelemhez, akik arra nem lettek volna jogosultak. Többek között olyan kistelepülés "lelkipásztora" is kapott bérpótlékot, ahol nem volt katolikus hitélet, de még templom se. Az ügyészség szerint W. Gyula a felelős azért is, hogy a pécsi püspökség kft.-je – amelynek a vádlott volt az ügyvezetője – több év alatt 176 millióval több bérleti díjat számlázott egy épület használatáért az egyházmegyének a szerződésben rögzítettnél. Nem fizetette ellenben a kft. a püspökségnek a bérleti díjat egy pince után. Az ügyészség álláspontja szerint lényegében követhetetlen volt az egyházmegye bevételeinek-kiadásainak alakulása. 2010-ben a könyvelt egyenleg 232 millió forint volt, a pénz azonban nem volt meg, és az sem derült ki, hova lett.

W. Gyula érdemben nem szólalt meg a tárgyaláson. Nem kívánt szóban vallomást tenni, írásban viszont tett, amit felolvastak. Ebből az derült ki, megalapozatlannak tartja a meggyanúsítása során és a vádiratban megfogalmazott, az ő bűnösségét igazolni próbáló állításokat. Védekezése arra épül, hogy szerinte nem ő döntött a pénzek – az ügyészség által törvénysértőnek gondolt – kifizetéséről. A szabálytalanságokban szerint szerepe volt felettesének, Mayer Mihálynak, az egymást követő püspöki helynököknek, a könyvelőknek, a pénztárosoknak is. "Nem vagyok könyvelő", hangoztatta egyik rendőrségen tett vallomásában, amit szintén felolvastak a bíróságon. "Ha a könyvelés hiányos, nem értem, miért rajtam kérik számon, ezeket a feladatokat a munkatársaimnak kellett volna elvégezniük." A volt vagyonkezelő az egyházmegyével kapcsolatos feljelentéseket "politikai manipulációnak" minősítette egyik vallomásában, másutt pedig azzal érvelt, hogy jó gazda módjára vigyázott az egyház vagyonára", sőt, "éveken át harcolnia kellett azokkal, akik fejős tehénnek nézték az egyházmegyét".

A tárgyalás februárban folytatódik, tanúk, szakértők meghallgatásával. Előbbiek sorában Mayer Mihályt is beidézi a bíróság.

A vádban foglalt bűncselekmények miatt kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztést szabható ki. Az ügyész letöltendő büntetés kiszabását kezdeményezte.