Huszonöt éves lesz a pécsi víziló – nézze meg archív képeinken a fejlődését!

Látványetetésekkel is várják az állatkert munkatársai a hozzájuk látogatókat, egy rendhagyó vízilóetetést is tartanak majd, melynek során a vízilovak ízlésének megfelelő tortával köszöntik az ünnepeltet és párját.

Hogy volt az érkezése?

Dél-Dunántúl egyetlen állatkertje szenzációsnak számító állatfajjal gyarapodott 1994 novemberében: az új lakó egy kilenc hónapos nílusi vízilóborjú. Afrika egyik legnagyobb testű és legjellegzetesebb állata addig még soha nem volt látható régiónkban, hiszen a legrangosabb cirkuszi produkciókban is csak elvétve szerepel.

Az állat anno Debrecenből érkezett, az utazás is furcsa volt, ám mindez eltörpül amellett, hogy hiányzik a mamája. Amikor elválasztották tőle, a hiány az önállósulás kényszerű útjára tért 250 kilós „apróságot” lelkileg megviselte. Ezért ingerült is volt, de alighanem hamar azon felnőtt társai sorához csatlakozik, amelyek békés és jól kezelhető kedvencei a Budapesti és a Debreceni Állatkertnek.

Mint ahogy dr. Fülöp Istvántól, a Mecseki Kultúrpark igazgatója elmondta akkoriban a korabeli Dunántúli Naplónak: Bálintot az akklimatizálódása idejéig egyelőre csak némi korlátozással mutatják be a nagyközönségnek.

„Egyébként a pécsi vízilóborjúnak csak törzskönyvezett neve „Bálint”. Az állatkert éppenséggel azt szeretné, ha támogatókat találna a tartás költségeinek fedezetére, s ezért felmerült egyes állatok kereszt- szülői szponzorálásának ötlete. Valószínűleg a kis vízilóbika lesz az első, amelynek kereszt- szülői „rokonságára” licitálni lehet. Magyarán: aki többet kínál a megtiszteltetésért, az szerez jogot, hogy nevet adjon a pécsi állatkert első vízilovának. (Vigyázat: a Jónás név szinte törvényes védett!)” – írtuk egykoron.