Megmentette az utolsó vízimalmot

A Sombereket és Mohácsot összekötő útról egy szombat délelőtt hajtunk le az alig egy évtizede még romokkal és valóságos dzsungellel borított területre, ahol az elmúlt években már a Magyarok Kenyeréhez felajánlott búzát öntik össze és őrlik. A rendezett környezeten és egyre szépülő malmon Bugarszki Norbert érkezésünkkor is dolgozik, de mint mindig, ha látogatók jönnek, leteszi a kalapácsot és máris történészeket megszégyenítő alapossággal kezd bele a baranyai, mohácsi vízimalmokról szóló, rögtönzött előadásába. Közben azt is megkérdezzük, hogy miért is vásárolt meg egy teljesen lepusztult épületet, amiről már sok környékbeli fiatal sem tudta, hogy egykor vízimalom volt. „Feleségem először nagyon megörült, amikor meghallotta, hogy malmunk lesz, mondta is, hogy milyen szépen fog kinézni a muskátli az ablakban. Akkor még nem tudta, hogy igazából egy romhalmazt vásároltunk.

A hobbiprojekt nem is felújításnak, csak állagmegőrzésnek indult, kár lett volna az utolsó malmot veszni hagyni” – mondja a malomgazda, aki nyolctól négyig közgazdász, és a mohácsi városházán dolgozik. Korábban is vett már részt értékmentésben, neki köszönhető, hogy a majsi szerb ortodox templom megújulhatott. Célja elérésének érdekében sem pénzt, sem energiát nem kímélt akkor sem. A malom pusztulása a földek államosításával kezdődött mivel gyakorlatilag nem volt mit őrölni benne. Az évek során a gépezet és a berendezések is eltűntek, és a melléképületekből sem maradt semmi. Mivel mégiscsak egy műemlékvédelem alatt álló épületről van szó, a tulajdonosokra többször is bírságot szabott ki a hatóság. Akik ezt megelégelve döntöttek a lebontás mellett, amire a hatóság részéről egy még nagyobb bírság volt a válasz. Ekkor lépett a malom életébe a Bugarszki család.

„Megvételkor 4,6 millió forintos bírság terhelte az ingatlant, ráadásul kötelező volt a felújítása. Tényleg nincs benne semmi logika, hogy miért vettük meg, az egyetlen vállalható magyarázatom, hogy ez az utolsó Csele-völgyi vízimalom, és nem akartam, hogy nyomtalanul elpusztuljon.”

Közben körbenézünk és a gyerekek is előkerülnek. Édesapjához hasonlóan a 11 éves Barbara is kitűnő idegenvezető, a nem sokkal utánunk érkező látogatókat már ő kalauzolja. De az öccse is jól érzi magát itt és otthonosan mozog az utolsó mohácsi vízimalomban.

A Csele-patak malmai

A 18 km hosszú Csele-patak mentén egykor 24 vízimalom volt, de mára egy kivételével mind elpusztult. A tulajdonosok az 1700-as évektől szerb, majd az 1840-es évektől zsidó gabonakereskedők voltak. A Popovicsoknak Belgrádtól Komáromig voltak érdekeltségeik a Duna mentén, így itt is. Amikor Flei­schmann Ferenc híres gabonakereskedő betelepült Mohácsra, megvásárolta a malomrendszert a szerbektől. A nagy változás az 1900-as évek elején következett be: Heréb János már tulajdonosként őröl a malmában, és modernizálja, hogy versenyre tudjon kelni az országszerte elterjedt gőzmalmokkal.