Oroszlán született a pécsi Zsolnay-gyárban

A égetőkemencéből tegnap kivették az első pirogránit oroszlánt, hű mását annak a negyvenkettőnek, amelyek a mauzóleum felé vezető feljáratot ékítették egykor. Történelmi jelentőségű pillanat volt, hiszen a Zsolnay Mauzóleum felújításának startjaként értékelhetjük.

Amint azt Helvei Ágnes, a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. pirogránit üzemvezetője elmondta, aszerint, hogy melyik oldalon lesz az állatok farka, huszonegy „balos” és ugyanannyi „jobbos” oroszlánt készítenek összesen. Az oroszlánok formázásával egyidőben megkezdődött a feljárat két kapuoszlop-elemeinek, sőt a kerítést burkoló cserepeknek készítése és az égetése is. Mind-mind ahhoz szükségesek, hogy a Felsőmalom utcai támfal, lépcsősor és díszítés elkészüljön.

[caption id="" align="alignleft" width="278"] (fotó: Laufer László)
[/caption]Amint az köztudott, a gyáralapító Zsolnay Vilmos és hitvese végső nyughelyét 1950 után feldúlták, a kerítését megbontották, s a díszítő elemek mozdítható részeit elhordták. A vandalizmus rendbehozatalára több mint ötven évet kellett várni. A tegnapi hír kapcsán jegyezzük meg, hogy az új kőoroszlánokat nem a régiekről vett minta alapján formázták, mivel az égetés során a pirogránit 9 százaléknyit zsugorodik. Helvei Ágnes szerint ezért azokat újra kellett formázni, és az öntés megkezdése előtt kikérni a művészeti zsűri áldását.

Kehely és fény

A mauzóleum a hozzá vezető úttal és a környező kerttel kehely alakú. Kétszintes, az alsó szinten lévő kriptában van Zsolnay Vilmos eozincsempével burkolt szarkofágja, amelyre a galériáról lehet rátekinteni. A galéria szintje kápolna eozinmázas oltárral, amely hat szűkülő, kör alakú ablakon át kap fényt. A nap minden szakában más-más ablakból esik a fény az oltárra. A maga teljességében egy évben csak egyszer ragyog fel: december 21-én.

A start egyébként örömteli „házi” előkészület. Kérdésünkre Komor István, a Zsolnay Örökség Kezelő Kht. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy minden valószínűség szerint az EKF támogatások várható érkezése indokolja a gyáriak igyekezetét. Ami biztató. Hiszen ahogy kezdetét veszi a Zsolnay negyed rehabilitációja – ennek része a város tulajdonában lévő mauzóleum is –, nem árt, ha a szükséges hozzávalókra, díszítőelemekre nem kell további hónapokat várni. Az ügyvezető igazgató szerint a nagy rehabilitációs projektben csak a mauzóleum és a környezetének rendbetétele több mint félmilliárd forintba kerül, amiből a kerámia elemek legyártása meghaladja a 300 milliót. Egyébként a mauzóleum teljes felújítási terve készen van, az építési hatóság engedélye pedig a birtokukban.

Mivel az épület körül is megkezdődtek a bontási munkálatok, a mauzóleum a megújulásig nem nyit ki a látogatót előtt. Majd 2010-re, az EKF-re.

Újratemetés teliholdnál

Zsolnay Vilmos 1900 március 23-án hunyt el, akkor a pécsi Budai városrész ótemetőjének Szent Mihály-kápolnájában temették el. A következő évben veje, Sikorszky Tádé – aki a gyár művészeti vezetője és ismert műépítész volt – tervei alapján került tető alá a mauzóleum. További 12 év munkájával a fiú, Miklós megörökítette apja életművét. 1913. október 13-án este fél 10-kor hozták ki a temetőből vállukon az ezüstözött ónkoporsót a fiú, Miklós, és a három fiú unoka: Zsolt, László és Tibor, és vitték a mauzóleumhoz fölvezető följárón, ahol a Zsolnay-gyár dolgozói sorfalat álltak. A nagy fazekas koporsóját egyébként teliholdnál vitték a kriptába és helyezték el a szarkofágban, mely most is nyugvóhelye.

Kozma Ferenc Kehely és fény A mauzóleum a hozzá vezető úttal és a környező kerttel kehely alakú. Kétszintes, az alsó szinten lévő kriptában van Zsolnay Vilmos eozincsempével burkolt szarkofágja, amelyre a galériáról lehet rátekinteni. A galéria szintje kápolna eozinmázas oltárral, amely hat szűkülő, kör alakú ablakon át kap fényt. A nap minden szakában más-más ablakból esik a fény az oltárra. A maga teljességében egy évben csak egyszer ragyog fel: december 21-én. Újratemetés teliholdnál Zsolnay Vilmos 1900 március 23-án hunyt el, akkor a pécsi Budai városrész ótemetőjének Szent Mihály-kápolnájában temették el. A következő évben veje, Sikorszky Tádé – aki a gyár művészeti vezetője és ismert műépítész volt – tervei alapján került tető alá a mauzóleum. További 12 év munkájával a fiú, Miklós megörökítette apja életművét. 1913. október 13-án este fél 10-kor hozták ki a temetőből vállukon az ezüstözött ónkoporsót a fiú, Miklós, és a három fiú unoka: Zsolt, László és Tibor, és vitték a mauzóleumhoz fölvezető följárón, ahol a Zsolnay-gyár dolgozói sorfalat álltak. A nagy fazekas koporsóját egyébként teliholdnál vitték a kriptába és helyezték el a szarkofágban, mely most is nyugvóhelye. (fotó: Laufer László) -->