Üzenet a jövőnek: megvan az időkapszula

Nem egészen tíz esztendeje, 1999. augusztus 11-én délután egy fémhengert rejtettek el TIT pécsi planetáriumának udvarán, egy fenyő tövében, az előző évezred utolsó napfogyatkozásának alkalmából. Azzal a céllal, hogy így üzenjenek a jövőnek, a 2081-es szeptember 3-i napfogyatkozás szemlélőinek.

Az időközben bezárt planetáriumot és a hozzá tartozó területet, több éves hercehurca után a közelmúltban eladták, az épületet mára le is bontották, a helyén társasház lesz. A munkásokat az alapásáskor nagy valószínűséggel nem hatotta volna meg különösebben a fémhenger, így azt még 2005-ben megmentették, mondja mindezt most, a csillagászat nemzetközi évének elején Schmidt Erzsébet, a Pécs-baranyai TIT igazgatója. Az időkapszula azóta a szervezet pécsi székházában vár arra, hogy az új planetáriumban – ami, egyelőre úgy tűnik, a Zsolnay-negyedben lesz – kerüljön végső helyére. Pontosabban addig legyen ott, míg 2081-ben fel nem nyitják.

A hengerbe tíz éve az egyetem akkori rektora, a TIT megyei elnöke, dr. Tóth József levele mellett a planetárium alaprajzát, annak tevékenységét dokumentáló fotókat, napnéző szemüveget, az aznapi Dunántúli Naplót helyezték el. Továbbá vállalkozó kedvű pécsiek külön-külön, jeligével ellátott borítékokba zárt, a jövőnek szóló üzeneteit. A leszármazottaknak szóló személyes üzenethez, persze, csak úgy juthatnak hozzá az utódok, ha a család birtokában megvan a jeligés boríték „ellenpárja” is.

Fél évtizede, pár hónap eltéréssel, két időkapszulát is találtak Pécsett, az egyiket a Székesegyház felújításakor, az egyik torony tetején lévő kereszt alatti gömbben. Ezt a millennium alkalmából helyezték még el. A másikat 1913-ban régészek ásták el, az ókeresztény sírkamrák körüli kutatásokkor, a munkák dokumentálására.