World Press Photo: objektíven át a világ

A World Press Photo kiállítás a mai világ legátfogóbb tükre, amely nemcsak a vizuális kultúra, de a mai történelmi ismeretek szempontjából is igen fontos szerepet tölt be. Az 1955-ben, Hollandiában létrejött World Press Photo független, nonprofit szervezet fő célkitűzése a hivatásos sajtófotósok munkájának támogatása és népszerűsítése szerte a világon.

Céljai megvalósítása érdekében minden évben megrendezi a világ legnagyobb és legtekintélyesebb sajtófotó-versenyét. A képek a legkülönfélébb kategóriákban mutatják be az elmúlt év legfontosabb és legmeghatározóbb eseményeit.

A díjazott fotókból vándorkiállítás készül, amelyet évről évre több millió ember tekint meg a világ harmincöt országában. Magyarország, elsőként a kelet-európai régióból 1975-ben csatlakozott a tárlatot bemutató országokhoz.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] Fiatal libanoniak Bejrút lebombázott részén (Az év sajtófotója - Spencer Platt)
[/caption]A beérkező képek száma évről évre nő. Legutóbb a pályázatra 124 országból 4448 újságíró küldött be riportképet. A kiállítás fotóit egy nemzetközi zsűri válogatta ki, több mint 78 ezer képből, melynek eredményeként összesen 58 fotóriporter munkáját díjazták 10 kategóriában. A Művészetek és Irodalom Házában 178 kép kerül bemutatásra.

A Holland Nagykövetség, a holland tiszteletbeli konzul és a Baranya Megyei Önkormányzat együttműködésével valamint az OTP támogatásával megvalósított tárlat február 16. és március 7. között lesz megtekinthető a Művészetek és Irodalom Házában, naponta 10-19 óráig.

Holland produkciók kísérik a kiállítást

A nagy érdeklődésre számot tartó kiállítás szombaton 17 órakor nyílt meg a Művészetek és Irodalom Házában. Az ünnepségen köszöntőt mondott Ronald Alexander Mollinger, a Holland Királyság nagykövete, dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és dr. Hargitai János, a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke.

A kiállítást Baló György újságíró nyitotta meg.

Az esemény kapcsán Csengő András pécsi tiszteletbeli holland konzul hangsúlyozta, nagy örömére Pécs is házigazdája lehet a Holland-Flamand Hétnek.

A World Press Photo kiállítás mellett a programot február 16. és

20. között holland filmnapok kísérik az Uránia mozi szervezésében, holland zenei és színházi produkció is érkezik a városba.

Magyar fotósok sikerei

2008-ban ott a díjazottak között Szigetváry Zsolt, aki a közügyek kategóriában lett II., de még nagyobb elismerésben részesült Gárdi Balázs, aki az általános hír, egyedi kategóriában két I. díjat is kapott. Korábban, két évvel ezelőtt Dezső Tamás nyert egy II. helyet a World Press Photón egy képsorozatáért.

– Miképp emlékszik vissza a képek elkészültére?

– Az MTI-től szóltak, hogy nézzek ki a Kossuth térre, mert tüntetnek. Előző nap lett publikus az őszödi Gyurcsány-beszéd. És voltaképp attól fogva sodródtam az eseményekkel, amikor Toroczkai a tévé elé vezényelte a népet. Aztán nagyjából ugyanez történt október 23-án is.

Tehát voltaképp két sorozatról volt szó, de úgy éreztem, hogy nagyon is összetartoznak, és így született a válogatás. Nyilván, utóbb szerkeszt is az ember, meg az, hogy fekete-fehér legyen, szintén utólagos döntés volt, mert így érezhetően drámaibb, erősebb lett.

Ami érdekes, hogy az idősorrend nem mindig kell, hogy rendezőelv legyen. Ez most már, így, egy szubjektív beszámoló, egy történetet akar elmesélni, ami egyben emlékezés is, tehát lehet ide-oda ugrálni az időben.

– Mi teszi a jó sajtófotót? Az esemény? A helyszín?

– Kétségtelen, hogy az én esetemre igaz, hogy szerencsés időben voltam szerencsés helyen. Lehet persze előre eltervezett, tudatosan végigvitt fotóriportot is készíteni, de itt most nem erről volt szó.

Másrészt a dolog igenis témafüggő. Mi érdekes manapság? Temérdek jó képet lehet készíteni egy sajtótájékoztatóról, mondjuk, de sajnos a magyar közéleti személyiségek senkit sem érdekelnek a nagyvilágban. Egy tévé-székház elleni utcai harc, vagy a melegek iránti intolerancia már sokkal kurrensebb dolog, ezt ismerik, mindenütt probléma, érzékenyebben reagálnak rá. Szóval a jó sajtófotónál első a téma, és csak utána jön az esztétika.

– Korábban Dezső Tamás, idén meg Gárdi Balázs is elhozott néhány első helyet a World Pressről. Szárnyal a magyar sajtófotó?

– Két-három ember díjaiból ezt tán túlzás kijelenteni, de az biztos, hogy az említettek – és itt most nem magamra gondolok – tényleg ott vannak a világ élmezőnyében. És ez pont az jelenti, hogy fontos, komoly témákhoz tudnak nyúlni, nem vesznek el a lokális mocsárban. Mindez nem pusztán kirívó események fényképezését jelenti, hanem olyan témát is, mint amin Gárdi Balázs dolgozik: a világ vízkészletének állapotát dokumentálja.

– Díjak, elismerések... Mit változtat mindez egy hazai fotós életén, további munkáján?

– Mit mondjak erre? Senki sem lehet próféta saját hazájában. Eddig a díjak inkább csak problémát jelentettek, értetlenséget, féltékenységet. Az biztos, hogy a magyar sajtófotó, ami a lapokba bekerül, még messze van a mai nyugat-európai trendtől. De talán mozdul majd valami lassacskán.

(Méhes Károly)

A kiállítást Baló György újságíró nyitotta meg.

Az esemény kapcsán Csengő András pécsi tiszteletbeli holland konzul hangsúlyozta, nagy örömére Pécs is házigazdája lehet a Holland-Flamand Hétnek.

A World Press Photo kiállítás mellett a programot február 16. és

20. között holland filmnapok kísérik az Uránia mozi szervezésében, holland zenei és színházi produkció is érkezik a városba. Magyar fotósok sikerei 2008-ban ott a díjazottak között Szigetváry Zsolt, aki a közügyek kategóriában lett II., de még nagyobb elismerésben részesült Gárdi Balázs, aki az általános hír, egyedi kategóriában két I. díjat is kapott. Korábban, két évvel ezelőtt Dezső Tamás nyert egy II. helyet a World Press Photón egy képsorozatáért. Szigetváry Zsolt két éve a legjobbjak között A kiállításon látható Szigetváry Zsolt 2006-os nyertes képsorozata, amit a két évvel ezelőtti őszi zavargások során készített. Azóta már tudható: a riportfotóst a 2007-es megmérettetésben egy 2. hellyel jutalmazták, a melegfesztiválon történt bántalmazásról szóló fotójáért.

– Miképp emlékszik vissza a képek elkészültére?

– Az MTI-től szóltak, hogy nézzek ki a Kossuth térre, mert tüntetnek. Előző nap lett publikus az őszödi Gyurcsány-beszéd. És voltaképp attól fogva sodródtam az eseményekkel, amikor Toroczkai a tévé elé vezényelte a népet. Aztán nagyjából ugyanez történt október 23-án is.

Tehát voltaképp két sorozatról volt szó, de úgy éreztem, hogy nagyon is összetartoznak, és így született a válogatás. Nyilván, utóbb szerkeszt is az ember, meg az, hogy fekete-fehér legyen, szintén utólagos döntés volt, mert így érezhetően drámaibb, erősebb lett.

Ami érdekes, hogy az idősorrend nem mindig kell, hogy rendezőelv legyen. Ez most már, így, egy szubjektív beszámoló, egy történetet akar elmesélni, ami egyben emlékezés is, tehát lehet ide-oda ugrálni az időben.

– Mi teszi a jó sajtófotót? Az esemény? A helyszín?

– Kétségtelen, hogy az én esetemre igaz, hogy szerencsés időben voltam szerencsés helyen. Lehet persze előre eltervezett, tudatosan végigvitt fotóriportot is készíteni, de itt most nem erről volt szó.

Másrészt a dolog igenis témafüggő. Mi érdekes manapság? Temérdek jó képet lehet készíteni egy sajtótájékoztatóról, mondjuk, de sajnos a magyar közéleti személyiségek senkit sem érdekelnek a nagyvilágban. Egy tévé-székház elleni utcai harc, vagy a melegek iránti intolerancia már sokkal kurrensebb dolog, ezt ismerik, mindenütt probléma, érzékenyebben reagálnak rá. Szóval a jó sajtófotónál első a téma, és csak utána jön az esztétika.

– Korábban Dezső Tamás, idén meg Gárdi Balázs is elhozott néhány első helyet a World Pressről. Szárnyal a magyar sajtófotó?

– Két-három ember díjaiból ezt tán túlzás kijelenteni, de az biztos, hogy az említettek – és itt most nem magamra gondolok – tényleg ott vannak a világ élmezőnyében. És ez pont az jelenti, hogy fontos, komoly témákhoz tudnak nyúlni, nem vesznek el a lokális mocsárban. Mindez nem pusztán kirívó események fényképezését jelenti, hanem olyan témát is, mint amin Gárdi Balázs dolgozik: a világ vízkészletének állapotát dokumentálja.

– Díjak, elismerések... Mit változtat mindez egy hazai fotós életén, további munkáján?

– Mit mondjak erre? Senki sem lehet próféta saját hazájában. Eddig a díjak inkább csak problémát jelentettek, értetlenséget, féltékenységet. Az biztos, hogy a magyar sajtófotó, ami a lapokba bekerül, még messze van a mai nyugat-európai trendtől. De talán mozdul majd valami lassacskán.

(Méhes Károly) Fiatal libanoniak autóznak Bejrút lebombázott részén. A szerző, Spencer Platt Az év sajtófotója díjat kapta Izrael: egy telepes próbálja feltartóztatni a háza lebontására induló rohamrendőröket (Oded Balilty) -->