Bartos Erika: A gyerekeknek megvannak az angyalszárnyaik

Biztosan van olyan kisgyermekes család, amelyiknek be kell mutatni Bartos Erikát - de nagyobb összegben fogadhatunk arra, hogy ez a család vagy kiiratkozott a jelenből, vagy nem hisz a mai mesék varázsában. A roppant népszerű írónővel a pécsi Tudásközpontban tartott szombati dedikáláson beszélgettünk, miután becsülettel kivártuk a sorunkat (és ezért körülbelül ezerszer néztük végig, ahogy papírra kerül a "Szeretettel Bartos Erikától", illetve minden sorba állónak egy személyre szóló kis rajz).

[caption id="" align="alignleft" width="334"] „Az én műveimben nincs gonosz, mégis működnek”
[/caption]

- Egy abszolút személyes kérdéssel kezdhetjük? Csak én érzem egy kicsit furcsának a könyveiben, az illusztrációkon azt, hogy míg az épületek a legapróbb részletekig kidolgozott, az emberek erősen stilizáltak, kis túlzással egy hatéves is hasonlókat rajzolna?

- Építészmérnök vagyok, boldogan időzöm az épületrajzokon, és mindig örömmel látom, hogy a legkisebbek is felismerik az helyszíneket. Sokat időzöm a szereplőkön is, itt az érzelmek, hangulatok megjelenítése a legfontosabb. Pár vonallal a legmélyebb érzelmeket is el lehet mondani. Egyszerűnek tűnik, de sok munka van mögötte, minden rajzom a rajzasztalnál, szabadkézzel készül.

– Én sem kritikának szántam. Csak hogy furcsa.

- Rendben. Szóval a mérnöki rajzok valójában az építészi végzettségemből erednek. Korábban volt is átfedés a mesekönyv-írás és -illusztrálás, valamint az építészet között, évekig párhuzamosan dolgoztam mindkét szakmában. Szerintem összességében van valami meseszerű abban, hogy a háttér szinte valósághű, a szereplők viszont egyszerűek.

- Könyvei roppant népszerűek. A történetek univerzálisak, több nyelvre is lefordították már a Bartos Erika-könyveket.

- Valójában nincs különbség a magyar és a külföldi gyerekek reakciója között. A gyerekeknek még megvannak az angyalszárnyaik: úgy repülnek, olyan könnyedén, hogy nem tudja őket lehúzni semmi. A legkisebb korosztály - akikhez én szólók - szinte még szöveg nélkül is érti a mesét, ha elér a lelkéhez. Sosem volt más célom meséimmel, mint egy szeretetteljes burkot vonni a legkisebbek köré. El is hangzott a könyvtárigazgató dedikálás előtti bevezetőjében: az én műveimben nincs gonosz, mégis működnek.

- Működnek a "Hoppla mesék" is, hiszen, ahogy magunk is láttuk, rengetegen ezt hozták a dedikálásra. Holott egyfajta logika szerint nem a pécsiek a célközönség - a könyv ugyanis erről a városról szól.

- Ez igaz, ugyanakkor a ráismerésről, a felismerésről sem szabad megfeledkezni. Az itt élők is egy másfajta Pécs-képet kapnak, hiszen az én "szemüvegemen" keresztül látják a várost, annak nevezetességeit. Ezért is volt szükség most a második kiadásra: amikor 2010-ben megjelent az első, még nem volt kész a Zsolnay-negyed, a Tudásközpont, a Kodály Központ, holott ezek igenis Pécs látványosságai. Sokat olvastam ezekről a különféle építész-fórumokban, -kiadványokban, így külön öröm, hogy most ezeket is bevehettem az új könyvbe. Nagyon tetszik nekem ez a város. Tervezem, hogy írok még város-könyvet, de tagadhatatlan, hogy Pécs nagyon magasra tette a lécet.