Kilencven éve nyílt meg Pécsett az Erzsébet Tudományegyetem

Az első világháború végzetes kimenetele után az 1920-ban aláírt békeszerződés (Trianon, 1920.június 4.) értelmében az elcsatolt területekkel együtt az országunk két egyetemet (Pozsony, Kolozsvár) is elvesztett.

A mérhetetlenül nehéz szociális és gazdasági feltételek ellenére  az élet folyt tovább. A Bethlen István vezette kormány megalakulásával 1922-ben gr. Klebelsberg Kunó kinevezést kapott a kultuszminiszteri tárca vezetésére.  Előzőleg, 1920. tavaszán  Horthy Miklós kormányzóvá választásával eldőlt Magyarország államformája. Az új rendszer berendezkedésében konzervatív keresztény irányt követett, de  túlhaladott társadalmi jegyeket is hordozott. E nehéz körülmények között  kerültek felszínre az olyan vezetők, akikben az előrelátás, a probléma megoldó képesség,  a kellő akarat megvolt ahhoz, hogy  az általuk kidolgozott és megvalósítható  koncepció révén érveket tudtak hozni a tragédiából való kilábaláshoz. A kultuszminiszter meggyőzte az ország vezetőit arról, hogy csak az egyedül járható, a kultúrát és művelődést érintő építés és művelődés útján lehet az országot megmenteni és felépíteni.

A kultuszminiszter a "tudatos tudomány politika"-t valósította meg és korszerű kultúrpolitikát dolgozott ki a korszerűtlen társadalmi viszonyok között. Ebben a munkájában többen voltak segítségére, de Pekár Mihály (1871-1942) professzor volt az, aki kiemelkedően sokat tett a Pécsi Tudományegyetemért.

Még az I. világháború előtt az 1912. évben létesült Pozsonyban egyetem. Az első tanévben, 1914.októberében - amelyet Dr. Falcsik Ferenc professzor mint rektor  nyitott meg - az oktatás csak a jogi karon indult meg. 1916. novemberében  volt az egyetem  avatása. Ferenc József  1914-ben nevezett ki két bölcsészkari professzort (Dr.Hodinka Antal akadémikus és Dr.Kornis Gyula), ill. az orvosi karba  Dr. Velits Dezső a szülészeti-, Dr.Herczog Ferenc a belgyógyászati-, és Dr. Bakay Lajos professzorokat a sebészeti klinikák élére. 1918. márciusában IV.Károly király újabb 8 professzort nevezett ki az orvosi karra: dr.Pekár Mihály (kórtan), dr.Fenyvessy Béla (közegészségtan), dr.Reuter Kamilló (ideggyógyászat), dr.Heim  Pál (gyermekgyógyászat), dr.Entz Béla (kórbonctan), dr.Veress Ferenc (bőrgyógyászat), dr.Mansfeld Géza (gyógyszertan), dr.ifj.Imre József (szemészet).  A háborús események tragikus gyorsasággal következtek egymás után: 1918. októberben Budapesten az őszirózsás forradalom robbant ki, majd  1918. október végén proklamálták a Csehszlovák köztársaság  megalakulását. A pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem  1921 végén hontalanná vált. A professzorok, oktatók, hallgatók  Budapestre menekültek. Nehezítette a helyzetet az, hogy a kolozsvári egyetem oktatói is Budapestre utaztak és egy nehéz, kb. 2-3 éves időszak következett. A pozsonyi egyetem elhelyezése vonatkozásában több város jött szóba; Pécs városa előnybe részesült és ebben feltehetően szerepet játszhatott az a tény, hogy az első  hazai - alig 40 évig működő - tudományegyetem 1367-ben Pécsett létesült Nagy Lajos király uralkodása alatt.

Klebelsberg Kunó miniszter a kinevezését követően Pécsett gr. Zichy Gyula megyéspüspök és Nendtvich Andor polgármesterrel 1922.július 22-én tekintették át először az egyetem letelepítési lehetőségeit. Mivel a Hadapród iskolát nem sikerült az egyetem számára megszerezni, ezért  1922-1923-ban az egyetem elméleti intézeteinek nagy része, valamint  a jogi és bölcsészeti fakultás intézetei a pécsi főreál gimnázium épületében (Rákóczi út 80.) kaptak elhelyezést. A bábaképző épületébe helyezték a szülészeti és nőgyógyászati-, a városi kórház épületébe a belgyógyászati-, szemészeti-, és radiológiai klinikákat, a csapatkórházba (jelenleg Kodály Z. út) a bőr és nemikórtani-, a Juliánum épületébe a gyermekgyógyászati klinikát. A Dischka Gy. utcai városi tornacsarnokba kerültek az anatómia, kórbonctani és törvényszéki orvostani intézetek, ill. az itteni városi felső kereskedelmi iskolába a sebészeti klinika. Ezt követően kezdődtek el  az intézeti célokra kijelölt intézetek, klinikák átépítése, professzori lakások felépítése.

A Pécsett is épülő egyetemmel kapcsolatos  tetemes költségek miatt sokan ellenezték a nagy ívű oktatási, művelődési program  véghezvitelét. Többen feleslegesnek tartották azt, hogy a csonka országnak négy egyeteme legyen. A pécsi egyetem néhány évvel későbbi (1925)  megmentése  dr. Pekár Mihály professzor és mindenekelőtt  a kultuszminiszter érdeme. Többször hangoztatta, hogy "Olyan ország nem volt, amely azért ment volna tönkre, mert a kultúrára áldozott".

A sok áldozatot, rengeteg pénzt igénylő munka eredményeképpen 1923. október 14-én Klebelsberg Kunó miniszter ünnepélyes keretek között  megnyitotta a pécsi egyetemet a főreál gimnázium épületében kialakított Aulában. Az 1923/24 tanévben az épületek átalakítása után az állam-, és jogtudományi-, a bölcsészeti-, a nyelv és történettudományi kar és az orvosi fakultásnak két első  évfolyama Budapestről leköltözött Pécsre. Közben épültek a hallgatók részére a limitált kollégiumi helyek, ill. a menza. Később  könnyített a kollégiumi helyzeten az, hogy 1928-ban felépült a Szent Mór kollégium. A Pozsonyba az orvosi karra kinevezett vezetők közül - más beosztást nyerve - nem követték az egyetemet Pécsre: dr.Kornis Gyula, dr.Herczog Ferenc, ill. dr.Veress Ferenc professzorok.

Ezt megelőzve Szegeden kapott ideiglenes elhelyezést a kolozsvári egyetem. Közben 1926-ban felavatták a debreceni egyetemet. 1926.október 5-én Szegeden a gyermekgyógyászati klinika alapkő letételével az új egyetem építkezései indultak el. Négy évvel később 1930.október 25-én Szegeden a Dóm téren történt az egyetem felavatása. Szeged városa Klebelsberg Kunót képviselővé választotta és feltehetően ennek tudható be, hogy az új egyetem építése Szegeden valósult meg. A kultuszminiszter az egyetemi intézetek feladatává tette a tudományos munkát: "…gyűjteni, gyarapítani és utánpótlást nevelni…" szellemében.

A vesztett világháború utáni országos méretű sikeres kulturális építkezések a kudarcok sikerre fordulását jelentették. Nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a Pécset megnyílt  és folytonosan épülő Tudományegyetem mellett az egész országban jelentős kulturális és művelődési beruházás folyt elsősorban annak betudhatóan, hogy honvédelmi célokra csak minimális pénzkeret volt engedélyezve. Az ún. kulturdiplomáciai munka keretében jöttek létre a Collegium Hungaricum  intézetek sora Bécs-, Berlin-, és Rómában. Ezen az úton a pályájuk elején lévő diplomásoknak  (történész, bölcsész, orvos, jogász, képzőművész, stb.) a fenti külföldi intézetekben módjuk volt arra, hogy a megismételhető  fél-, l éves időtartamra kutatómunkát folytassanak;  ennek révén csaknem 3000 ösztöndíjas kapott lehetőséget arra, hogy az 1940-es évek elejéig a tudományos munkájukat megalapozhassák és ők képezték a későbbi tudós generációnak bázisát, amelynek hatása a tanítványok utódaiban ma is él. A pécsi egyetemről pl. dr. Thienemann  Tivadar bölcsészkari professzor volt ösztöndíjas.

Nyomasztólag hatott  az ország hangulatára a kormánynak  a "numerus clausus"-sal kapcsolatos rendelkezései.

A miniszter - többek között - megreformálta a közép, és polgári iskolai oktatást, majd az 1926.évi VII. tc. értelmében kötelezővé vált  a népiskolai programban 3500 iskolai tanterem és 1750 tanítói lakás kialakítása elsősorban a tanyavilágban és a városok perifériáján az analfabetizmus felszámolására.

A kultuszmininiszter a legnehezebb körülmények között, és nem kevés ellenállás  mellett kilenc év alatt valósította meg az egész országra kiterjedő oktatási reformját és ennek keretében nyitotta meg a Pécsi Tudományegyetemet. Az itt képzett több ezer  szakember (pl. jogász, bölcsész, orvos és mérnök, stb.) jelentősen hozzájárultak  a tradíciókban gazdag város, a multikulturális  régió sok évtized óta tartó átalakításához, és az egyetemi intézetek tudományos kapcsolataik révén  a város, az ország elismertségéhez, Pécsnek Európa Kulturális Fővárosává válásához.

(Schneider Imre  professor emeritus, PTE ÁOK)