Rátgéber tavat akart ugrani, de végül vízen járt

Fél öt előtt öt perccel. Többszáz fős nézősereg, kamera- és fényképezőgéphegyek, sugárzó napsütés, békabrekegés, nádsusogás. Egyelőre semmi jele, zéró előszele a nagy ugrásnak. Pedig tudjuk: az Orfűi tó történetének mérföldkövéhez érkeztünk. Minden megváltozik, ma valaki átugorja a tavat. Vagy nem. De akkor is megváltozik. Belül, valahol mélyen.

Egyesek a türelmetlenség határára sodródva átb.szást emlegetnek. Pedig itt van a mikrofon, a hangláda. Valamit biztos bejelentenek. 

Fél öt. Lovasi András a helyszínre érkezik, a drukkerek "Jó napot edző úr!" és "Lovaaaa-si Ban-di!" rigmusokkal üdvözlik. Aztán meg: "Hol van a tanítvány, la-la-la-la-la", ismerős.

András kezel, "Sziasztok", "Szia edző bácsi", a kapcsolat létrejött.

Lovasi beleszól a mikrofonba, taps és éljenzés. "Szeretnénk hagyományt teremteni, hogy jövőre már több százan ugorják át a tavat. Úgyhogy amíg nem érkezik meg Rátgéber, lehetne talán gyakorolni".

Lelkes fiatalok ugranak is, "Egyszerűen senkik vagytok, hej, hej" - így a kritikus drukkerek, edző úr pedig: "Na, akkor gyertek most ki, tanítalak titeket egy kicsit". Jönnek is, az instrukció pedig: "Azt javaslom, ugrás után csapdossatok kicsit, Ikarusz is így csinálta annak idején."

Éles fordulat a történetben: a vízbeesésre felkészült rövidnadrágos fiúk után most egy magabiztos hölgy fut neki, ruhában... szori, nem sikerül. Viszont újabb lányok a stégen, kicsit lengébben.

"A lehetetlen határát ostromoljuk minduntalan" - elmélkedik az Edző (most már talán lehet nagybetűvel). 

Háromnegyed előtt három perccel. Lovasi a mikrofonhoz hívja Lévai Balázst, konferansziénak. Kis taps, aztán nagyobb, mert a háttérben befut Rátgéber László is, természetesen a közönség hangosan üdvözli. Szikáran megáll a parton, szeme elé veszi nyakában lógó távcsövét, szemléli a túlpartot, hova érkezzen. Megvan a helyszín, kiválasztva.

Lévai Balázs lelkiállapotáról kérdezi az Ugrót. "Este ugyan nehezen aludtam, végig horkoltam, viszont amikor reggel felébredtem, tudtam, hogy sikerülni fog."

Újabb kérdés: mit vársz a közönségtől? "Hogy higgyenek a produkcióban" és még valami, amit a "Laci ne menj el!"-t skandáló közönség miatt nem érthető.

Nem is lényeg, Rátgéber nekifut... visszajön, újra nekifut... és... hát majdnem. De nem.

[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Rátgéber László ugyan csak majdnem ugrotta át a tavat, de a kép tanúsága szerint bizony vízen járt.
[/caption]

Lényegtelen, a közönség szerint: "Megvolt Laci, megvolt Laci, megcsináltad", és "Laci, Laci a legnagyobb király...".

Rátgéber kimászik, lecsöpög, majd nyilatkozik. Aszongya lényegében, hogy ő mindent megtett, nem az ő hibája, hanem az edzőé, beszéljen ő. Lovasi mikrofont kap, hogy mit mond, abból csak annyit hallatszik, hogy "az utolsó nap vissza kellett volna térni az ugrástechnikára", mivel a közönség így: "az edző hibája, az edző hibája", majd "úúúgorj Bandi, úúúgorj Bandi".

Lovasi mit tehet, örül neki, hogy itt lehet, nem ússza meg, menni kell. Telefon zsebből ki, szemüveg le, futás... A mozdulat szebb, a távolság picit nagyobb, de a túlpart neki sincs meg. Azért persze taps.

A lelkes közönség vérszemet kapott, "adjunk esélyt a médiának" és "úúúgorj Balázs, úúúúgorj Balázs" skandálással Lévai konferansziét lelkesítik, hiába. Balázs nem ugrik.

Rátgéber elvágja a szálat - Lévai jön neki egy sörrel -, és bejelenti, hogy hamarosan színpadon várja a szurkolókat, "először Lovasi nélkül", viszont Lévai Balázzsal.

Majd megírjuk, milyen volt.