Zlatko Prica: „A sokszínű élet” – kiállítás a Pécsi Galériában

„Sve boje života/A sokszínű élet” címmel nyílik szeptember 1-jén, vasárnap délután 5 órakor a Pécsi galéria Széchenyi téri kiállítótermében Zlatko Prica (1916–2003) festőművész és a Likovna kolonija Tar 2007–2012/Tari Alkotótelep 2007–2012 kiállítása.

Megnyitja Páva Zsolt polgármester, köszöntőt mond Ljiljana Pancirov, a Horvát Köztársaság pécsi főkonzulja és Samobor város, valamint TAR-Vabriga város képviselője.
Zlatko Prica 1916. június 16-án született Pécsett – a Ferencesek utcája 22. számú ház falán emléktábla is található. Prica édesanyja osztrák, édesapja félig horvát, félig szerb származású volt, de kitűnően beszélt magyarul. Az első világháború, majd Baranya szerb megszállása nehéz helyzetbe sodorta a helyi szerb kisebbséget, melynek hatására a Prica család 1922-ben Zágrábba költözött.

Prica a Zágrábi Művészeti Akadémián 1941-ben szerzett diplomát. A világháború után Párizsba, Indiába, Brazíliába tett tanulmányutat, amelyek nagy hatást gyakoroltak művészetére. A modern horvát művészet egyéni stílusú, kiművelt festői kultúrájú alakja a horvát művész, aki az 50-es évek elejétől kezdve ellenkezett az „új korszak” hasznos és tudatos építőinek kollektív optimizmusával. Önálló útján művészetében létrehozta a grafikai és kolorisztikus jellegzetességek ötvözetét. Prica, mint egy reneszánsz festő jól tudta, hogy a szépség a helyes arányokban rejlik, illetve, hogy a világ minden jelenségében benne rejlik belső szerkezete és mértani konstrukciós alapja.

Prica óriási életművéből az 1937-től 1969-ig tartó időszak azon munkáit mutatja be a kiállítás a Pécsi Galériában, amelyek talán még az ő munkásságát jól ismerőknek is újdonságként hatnak, felölelik azt a gazdag technikai eszköztárat, melyet Prica mindig is magas szinten művelt. A későbbi időszakaiban kizárólagosan használt olaj–vászon kombinációk mellett az akvarell, a ceruza és tusrajzok, a pasztell, a kréta, a szén, a fametszet és száraz tű, az aquatinta, valamint a litográfia technikai sokszínűséggel jelennek meg intim, bensőséges, sokszor visszafogottnak tűnő grafikáiban, rajzaiban.

A Pécsett született festő 1969-től gyakran járt vissza gyermekkora színhelyére, szoros kapcsolatot alakítva ki a város értelmiségével, kulturális intézményeivel. 1989-ben, majd 1991-ben életművét reprezentáló gyűjteményt ajándékozott Pécsnek.