Csődbe ment hajóscégek

2021.12.04. 07:00

Tengerészek ezrei hányódnak étlen-szomjan a nyílt vízen

A járványok okozta globális kereskedelmi zavarok és a növekvő adósságok miatt egyre több hajózási társaság hagyja magára saját hajóit legénységgel együtt a nyílt tengeren.

A legénység tagjaiért pedig nem érkezik senki, fizetésről sok esetben nem is álmodhatnak, habár sokkal sürgősebb gondok is nyomják a vállaikat – mit fognak enni, amikor kifogy a készlet? – írja a Mandiner.

Legénységgel együtt hagyták magukra a hajókat

A The Wall Street Journal (WSJ) oknyomozó riportja részletesen bemutatott néhány megdöbbentő történetet, amelyekben a tartályhajók személyzetének tagjait magukra hagyta az őket foglalkoztató hajós társaság,

mivel a munkáltatók nem tudták fizetni a növekvő adósságaikat, megváltak a nagy teknőktől, rajta a legénységgel.

A legénység pedig élelem nélkül hánykolódik a nyílt tengeren.

A helyzeten az sem javít, ha olyan üdülőhelyek közelében horgonyoznak le mint Dubaj, mivel pénz nélkül nem tudnak élelmiszert vásárolni.

„A 14 billió dolláros hajózási ágazat, amely a világkereskedelem 90 százalékáért felelős, rekordszámú hajótöröttet hagyott maga után” – kezdi jelentését a The Wall Street Journal.

„A hajók akkor számítanak elhagyottnak, ha a legénységnek két vagy több havi bért nem fizetnek ki, vagy nem fedezik a legénység tagjainak a hazaküldés költségei” – idézi a lap a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetet, amely az ENSZ egyik ügynöksége.

Az ENSZ-ügynökség 2020-ra vonatkozóan az elhagyási esetek számának megduplázódását regisztrálta, és 2021-re várhatóan ismét növekedni fog a számuk, különösen most, hogy a média is árgus szemekkel figyeli a hajótöröttekkel kapcsolatos történéseket.

Hajótemetővé válnak a tengerek a következő években

A Nemzetközi Közlekedési Dolgozók Szövetsége kimutatta, hogy jelenleg több mint 1000 nemzetközi legénységi tagot hagytak magára a hajós társaságok. A jelentésben azonban aláhúzzák, hogy a konténerhajók és ömlesztettáru-szállító hajók fedélzetén hagyottak valódi száma valószínűleg ennél jóval magasabb, mivel

a legénység tagjai sokszor vonakodnak bejelenteni az elhagyásos eseteket, mert attól tartanak, hogy más szállítmányozó cégek nem alkalmazzák őket.

Az egyik napról a másikra „hajótöröttekké” vált tengerészek sok esetben a fedélzeten maradnak a fizetésükre várva. Ha ki is akarnának szállni a hajóból, nem lenne egyszerű dolguk, mivel a kikötők politikáját meghatározó bonyolult helyi törvények miatt jogilag ezt nem tehetik meg kedvük szerint. A Wall Street Journal kifejti:

Egyes kormányok megkövetelik a hajós alkalmazottaktól, hogy kezesként a fedélzeten maradjanak, amíg a hajótulajdonosok ki nem fizetik a kikötői hatóságoknak a kikötési díjakat és egyéb költségeket.

Gyakran előfordul, hogy a tengerészek megtagadják a partra szállást, mert meg vannak győződve arról, hogy soha nem kapják vissza a hónapok vagy évek alatt elmaradt béreiket, ha elhagyják a hajót. A hajón rekedt tengerészek általában barátaiktól és családtagjaiktól vesznek fel kölcsönt, hogy etetni tudják magukat és a legénység tagjait.

Sokan közülük azt mondják, hogy inkább maradnak, amíg a hajót el nem adják selejtezésre – ami évekig is eltarthat –, minthogy üres kézzel menjenek haza.

Rizsen és vízen élnek túl a hajótöröttek

Néhányan akár egy évig is túlélnek rizsen és vízen, vagy esetleg a közeli hajók és a szárazföldön élő emberek jóindulatából küldött gondoskodó csomagokon, mások pedig szó szerint évekig maradhatnak a fedélzeten.

A jelentés megjegyzi, hogy egy mérnök a Fekete-tengeren megfeneklett tartályhajó fedélzetén várja a fizetését már négy éve.

Az elhagyott tengerészek úgy jellemezték a hajókat, hogy azok „börtönné” és „rabszolgahajóvá” váltak. A Fekete-tengeren Romániánál zajló egyik folyamatban lévő ügy a legénység négy tagját érinti, akik egy magas szintű román bírósági ügy megoldására várnak, hogy megállapítsák, ki a felelős a hajó tulajdonosát érintő adósságok kifizetéséért. Egyszerűen nem engedik őket le a hajóról jogi előírásokra hivatkozva.

Néhány esetben a WSJ olyan történeteket dokumentált, amelyekben a kifizetetlen munkások öngyilkosságot fontolgattak.

Némelyikük szó szerint az éhhalállal néz szembe, és ilyenkor néha a helyi jótékonysági szervezetek segítségét is igénybe veszik.

A hajótársaságok nem vállalják a felelősséget, kivárnak az államok beavatkozására

A hajótörötteket ráadásul az anyatermészet sem kíméli, fűtetlen hajótestekben kell átvészelniük hideget és meleget, viharokat és szárazságot. A WSJ jelentésében említett egy nyugtalanító esetet:

„Jemen partjainál, egy háborús övezetben pusztul a világ egyik legnagyobb olajszupertankere, amely 1,1 millió hordó nyersolajjal van megrakodva. Egy eltévedt rakéta vagy a hajó korrodálódó acélteste robbanást és hatalmas szivárgást idézhet elő”.

Jelenleg egy maroknyi nemzet – nevezetesen Kína, Indonézia és a Fülöp-szigetek –, amelyek hajói a nemzetközi tengeri teherforgalom nagy részét teszik ki, egy „elhagyási alap” létrehozását tervezik, amely a bajba jutott legénységnek biztosítana sürgős segítségnyújtást. Ez azonban arra ösztönözheti a vállalatokat, hogy továbbra is elhárítsák a felelősséget, ahogy a jelentés szerint ez még most is folyamatosan történik.

Borítókép: Az út vége: hajóbontó Chittagong, Banglades

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!