Büszkék lehetünk a Tettyére – vélekedik olvasónk

Egy nappal a hivatalos fűtési idény kezdetén túl, szeptember 16-án ragyogó napsütésben, csaknem harminc fokos melegben minden pécsi polgár igyekszik kiszabadulni a tikkasztó meleg belvárosból. A Tettyére közlekedő autóbusz zsúfolásig megtelve utasokkal.

Megérkezünk a térre, és azon tanakodunk, hogy merre induljunk el. Időközben befut egy különjárat is, tele utasokkal. Tudatosan választják a Pintér kertet. Az ötlet remek, csatlakozunk hozzájuk. A kert alsó részén található kis tavak a Tiszához szokott szemnek nem jelentenek igazi látványosságot. A menet megindul a meredek lépcsők és zúzalékos útvesztőkön fel, a magasabban lévő látványosságok, különlegességek felé, a csak a Mecsekben található növények, elszórtan elhelyezkedő kis szobrocskák mentén. Az idősebb korosztály tagjainak nagy problémát okoz, hogy elvétve vannak csak az utak mentén korlátok és a lépcsők magassága is eltérő, nehézkes így a séta. Megérkezve a kis pavilonhoz jó részük leragad és gyönyörködik az eléjük táruló látványosságokban. A bátrabbak továbbhaladva az egyre nehezebben járható zúzalékos útvonalon eljutnak egy olyan járdaszakaszhoz, ahol egy padon helyet foglalva még csodálatosabb kilátásban gyönyörködhetnek. A nagy többség itt várja meg a fiatalokat, akiket a kíváncsiság vett rá arra, hogy még ennél is tovább menjenek. Visszaérkezve az egész csapat egymásba kapaszkodva – legyőzve a korlát hiányát – végre leér a kiindulási pontra.

Meglepetés akkor érte őket, amikor a toalett után érdeklődtek, és a válasz az volt, hogy ott a vendéglő. A romok között sétálva éppen egy esküvői szertartás közepébe csöppentek be. Elszörnyedve szemlélték a csodásan felújított romok mellett az oda nem illő, rozsdásnak tűnő kilátót. Az egyik közülük – valószínű építész lehetett az illető – mindjárt el is mondta, hogy mit tudna elképzelni a helyére.

A lépcsőkön lejutva az alsóbb régióba mindenki dicsérte a további látnivalókat. A hatalmas, játékkülönlegességgel ellátott játszótereket a rengeteg gyerekkel, szülővel, nagyszülővel. Majd akkor érte újabb meglepetés őket, amikor a mésztufabarlang bejáratához érve, azt zárva találták. Magukban füstölögve állapították meg, hogy még hét ágra süt a nap és itt minden csak eddig van nyitva. (Az egyikük szerint Pécsett nem ismerik a rugalmas nyitvatartást. Viccesen meg is jegyezték, hogy talán az üzemeltetőnek nem érdeke, hogy minél nagyobb legyen a bevétele...)

A látogatók autóbusza megérkezett, a csoport vezetője azt mondta, összességében csodálatos látnivalóban volt részük. Pécs büszke lehet arra, hogy az Európa Kulturális Fővárosa program keretén belül ennyi szépséget tudott felvonultatni egy ilyen szűk területen, mint a Tettye. Azt is megemlítette, hogy a program további részében részt kívánnak venni a Zsolnay Negyedben lévő éjszakai tárlatvezetésen és csak éjfél körül indulnak haza csodálatos élményekkel gazdagodva Pécsről.

Egy városát szerető polgár