Miért is kaptak prémiumot a városi cégvezetők? – kérdi olvasónk

Hajdanában nem voltak városi cégek, csak üzemek. Ilyen volt a közüzem, amelyhez tartozott a park­gondozástól a szemétszállításig, a vízszolgáltatáson át sok minden. Nem voltak vezérigazgatók, csak részlegvezetők.

Prémiumok?! A fizetésért is kell valamit tenni, amit nem kell külön premizálni. Kilóg a város feneke a szegénységtől, eközben tízmilliónyi prémiumot vesznek fel egyes vezetők. Erről egy vicc jut eszembe. A Szondi sétányon az egyik közmunkást megkérdezi valaki, hogy mit lehet keresni ezzel a munkával? Válasz: nem panaszkodhatom, kettőnknek megvan a havi egymilliója, a vezérigazgatónak, meg nekem. Találja ki, ebből mennyi az enyém.

Más példa az „őskorból”: a buszmegállóban panaszkodik valaki, hogy lelkiismeret-furdalása van, mert aznap nem lopott semmit. A férfi a közeli kerékpár­üzemben dolgozott, ahol olyan kevés volt a kereset, és olyan sok volt a lopás, hogy a cég a rendőröket ajándék kerékpárokkal akarta ösztönözni, hogy jobban figyeljenek, és derítsék fel, hogyan kerülnek ki az üzemből az alkatrészek, amelyeket a faluban fele annyiért lehetett megvásárolni, mint az áruházban. Mondani sem kell, hogy miért ment csődbe a vállalat.

Mindezzel nem azt akarom bizonyítani, hogy szükség van a prémiumra, hanem azt, ha megvan fizetve a dolgozó – vezető –, akkor nem kell a külön prémium.

Név és cím a szerkesztőségben