A szerszám nehezebb, mint a kéregetés - írja olvasónk

Valahol olvastam, hogy a békebeli világban tilos volt a koldulás. A mindenki által ismert koldus a templom lépcsőjén a misére érkezőknek kalapját levéve köszönt, oly módon, hogy aki akart alamizsnát adni, az az előre nyújtott kalapba betehette. Ily módon kerülte el a felelősségre vonást, hiszen csak nagy gesztussal köszönt, nem koldult. 
A szocializmus idején szintén tilos volt a koldulás. Igaz, hogy nem is volt rá senkinek szüksége, mert volt mindenkinek munkája, és így jövedelme is. Manapság is van munkalehetőség, csak élni kellene vele. Ahhoz viszont meg kellene fogni a szerszámnyelet, ami nehezebb, mint a kéregetés. A zaklatás büntetendő, de ehhez a cselekményt ismételten kell elkövetni. A többszöri ismétlés megvalósul, csak mindig más személy teszi. 

Hogy a kapott pénzen cigarettát vagy italt vesz a kéregető, az az ő dolga. Ha nem értünk vele egyet, rossz szemmel nézzük, hogy nem élelmiszerre költik, hanem italra, egyet tehetünk: ne adjunk! A kéregetők kábító szövegei kimeríthetetlenek. Valóságalapjuk semmi. A Budai vámnál lévő egyik élelmiszerdiszkont parkolójában egy életerős, jóvágású fiatalember 200 forintot kért azzal, hogy annyi hiányzik a buszjegyhez, hogy hazajusson Dombóvárra. Amikor másodszor ugyanezzel a szöveggel jött, a válaszom az volt, hogy maradt volna otthon, akkor nem kellene minduntalan hazamennie. Egyet tehetünk: ne adjunk! Ha senki sem adna, talán akkor megfognák a szerszám nyelét. 

Kovács