Olvasói levél: a szerelők elkerülik a belvárost

Többször olvashattunk már arról, hogy a történelmi belvárosban élők sok szempontból hátrányos helyzetben vannak. Ott vannak az állandó parkolási problémák, és ezzel összefüggésben sok minden egyéb. Például a betegszállítók is rendszeresen bosszankodnak, hogy nem találnak a páciens lakhelyéhez közel eső parkolóhelyet, ha pedig valami a háztartásban meghibásodik, mestert hívni szinte lehetetlen. Nem akarnak bajlódni a parkolással, ezért inkább nem vállalják el a munkát. 

A közelmúltban egy vízcsapot kellett a város forgalomcsillapított övezetében lévő lakásomban kicserélni, hívtam is a szerelőt, aki amúgy évtizedek óta jár hozzánk, ha a vízvezetéken akad javítanivaló. A munkát elvégezte, 18 ezer forintot kért érte. Az összeget sokalltam és szóvá is tettem. A válasz az volt, hogy négyezer forint az eseti behajtási engedély, ezt belekalkulálta az árba. A szerelőt kikísértem a kapuig, de az utcában az autóját sehol nem láttam. Szabad helyek viszont voltak bőséggel. Kérdőre vontam, és kiderült: velem a négyezer forintot kifizettette, de valahol messzebb állt meg, vélhetően olyan helyen, ami nem tartozik a forgalomcsillapított övezethez.

Gátlástalan harácsolás – sajnos ez ma a jellemző. Számlát persze soha semmiről nem adnak. De nem csak a szerelők. Nem olyan régen ügyvédnél jártam, tanácsot kértem. Amit mondott, nem segített, de az óradíja 20 ezer forint volt. Kifizettem, de számlát tőle se kaptam. 

Mindezek kapcsán az is eszembe jutott, hogy mindig azt hallani az idősektől, hogy mennyire kevés a nyugdíjuk. Akik aktív korukban a járulékokat nem fizetik, mert zsebre dolgoznak, azok ne is várják, hogy magas lesz a nyugdíjuk. Számlát kell adni az elvégzett munka után, becsületesen fizetni kell a közterheket, és akkor a nyugdíj összegére se lesz majd panasz. 

Név és cím a szerkesztőségben

Ha érdekeset látott, hallott, mondja el nekünk! A 06 30/3511-111-es számon várjuk hívását minden hétköznap 8 és 16 óra között.