Harcoltam abban az utcában

Amit ti átértelmeztetek mint a robotok, akiket megalkottatok. Egy házban vagyok, ami régi mint az én testem és agyam. Még egy évig élek aztán nem tudjátok tovább­írni a történetemet. Ki vagyok? Nem mondom meg, nehogy azt higgyétek, hogy a kor szabja meg a régiséget egy emberben. Tudom milyen az, mikor egy háború közepén találkozunk, és egymásra rogyva várjuk, hogy az utca, amin egyszer ugróköteleztünk kitisztul, és nem holttestek hevernek majd rajta.

Nem létezett ez az út, mert én csak elképzeltem, de hatásosan, mivel több mint ketten elhitték, hogy volt fegyver a kezemben. Ártatlan arcom ellenére a tükörképem megvetem, ugyanis nem láttam tiszta eget mióta az az út megjelent előttem. Szeretem azt, hogy nem vagyok itt és nem vagyok sehol csak bennetek, de ez mindent jelent nekem. Emlékezni fogtok rám, nem azért mert nyertem, hanem azért mert harcoltam abban az utcában.