Czukor Zoltán legyőzte a tökön átmenő angolokat is

A Komlói Bányász gyaloglója, Czukor Zoltán címvédőként utazott ki a Roubaix-ban rendezett versenyre, amit természetesen ismét szeretett volna megnyerni. Persze ilyen hosszú távnál azért ez nem egyszerű, de olyan pozitív hatások érték a francia városban, amelyek majdhogynem szárnyakat adtak neki.

– Az elég furcsa volt, amikor plakátokon megláttam saját magamat – mondta Czukor. – Nem tudom, mennyire esett vissza miattam a forgalom az üzletekben, ugyanis ott is ki voltam rakva... Ráadásul a kebabos figura is megismert, szóval tényleg elég pozitív élmények előzték meg a versenyt.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Czukor Zoltán nemcsak győzött, a pályacsúcsot is megdöntötte (fotó: Löffler Péter)
[/caption]

Amelyen ideális körülmények várták a résztvevőket, hiszen napsütéses, kellemes időben indulhattak útnak. Hogy ne legyen azért annyira idilli a hangulat, a szervezők kicsit kellemetlenkedtek: a parkban kialakított pályába „beleraktak” két darab kétszáz méteres emelkedőt. „Olyan durva volt a szintkülönbség, hogy majdnem hanyatt dőltem, amikor felmentem rajtuk” – jellemezte a helyzetet Czukor.

Akit különösebben ez sem tudott kizökkenteni, miként a csatorna túloldaláról váratlanul előkerülő angol ellenfelek sem.

– Jöttek új figurák Angliából, valami terepgyaloglók. Mindenen átmennek, tökön, uborkán, ami meg is látszik a kondijukon. Három kilométerrel nyertem, de vezettem kilenccel is, vagyis az angol srác elég jól caplatott utánam – mondta Czukor Zoltán, majd elárulta, neki általában az a taktikája, hogy az elején igyekszik nagy előnyt szerezni, amit aztán próbál megtartani.

Sikerült neki, hiszen ismét ő győzött, ráadásul új pályacsúccsal: a 28 óra alatt 235 kilométert és 350 métert gyalogolt. Amikor hozzátette, hogy ez mindössze százötvennel több a tavalyi rekordjánál, valahogy beugrott nekünk Jelena Iszinbajeva. Az orosz rúdugró kiválóság ugyanis mindig azzal „szórakozott”, hogy csak egy-egy centivel javította meg aktuális világcsúcsát, amiért aztán mindig bezsebelhetett egy halom pénzt.

– A pályacsúcsért itt is jár pénz, persze nem olyan nagyságrendű, mint amilyet a rugólábú nő kapott. Szerettem volna rekordot javítani, egyrészt persze azért, mert pénzből élünk, másrészt ha mindig tud az ember valami újat húzni, az a versenyzőknél és a rendezőknél is jó pont – mesélte a komlói gyalogló.

Meglepte a zseblámpaégő nagyságú vérhólyag

Igyekeztünk ismét bulvárosítani a gyaloglást, ezért megkérdeztük Czukortól, volt-e most is körömfúrás a verseny közben. Picit letört, amikor nemmel válaszolt, de aztán így folytatta: „Amikor betalicskáztak a sátorba, és levették a zoknimat, még én is meglepődtem: az egyik lábamon zseblámpaégő nagyságú vérhólyag volt. Néhány fecskendő megtelt, mire leszívták.”

Na, nem csalódtunk, érdemes volt kérdezni!