A komlói horgászpáros hat kapitális harcsát fogott másfél nap alatt

Kétnapos nonstop horgászversenyen vettek részt komlói sporthorgászok a napokban, a Pó-folyó északi részén. Harcsára kellett menni. A harcsafogásnak Magyarországon nemcsak irodalma, de mítosza is van. Olaszországban viszont nem kedvelik a harcsát – egyfajta „szeméthalnak” tartják –, így nem is fogják. Pontosabban: nem is tudják kifogni.

A Pó északi vize e miatt különösen kedvelt az ínyenc horgászok körében. Mert a harcsafogás halat és embert próbáló lecke. Ezt a leckét most kiválóan oldotta meg két komlói horgász: Ulmer Tamás és Puskás Zoltán.

– Szlovén ismerősök hívtak meg erre a baráti versenyre, de lehet, hogy megbánták – tréfálkozik Ulmer Tamás. Ugyanis a magyar páros „ledózerolta” az olasz-szlovén-német mezőnyt. Egy éjszaka és egy nappal összesen hat darab harcsát fogtak, a legkisebb hal 102 centis, a legnagyobb 168 centis volt. Ezt Ulmer Tamás fogta, a harcsa csaknem fél mázsát mutatott a mérlegen.

De nem ez nyomott a latban. A verseny ugyanis arról szólt, hogy a kifogott halak darabszáma és összhossza alapján pontoznak. A pontos statisztika ugyan még nincs kéznél, de az Ulmer-Puskás páros legkevesebb 1500 pontot gyűjtött be.

A hivatalos versenyben csónakonként ketten ültek, és műcsalival bolondították a harcsákat. Volt olyan olasz, aki majdnem beledobta a botját vízbe, mert egyetlen kapása nem volt a harcsapergetésben, míg a magyarok már a harmadik halat fogták ki.

– Úszóval és fenéken egyaránt próbálkoztunk. Titok? Nincs! Csak tudni kell, hová dobjon a horgász! Kemény volt, annak ellenére, hogy csónakkal, és nem a partról kellett menni a megfogott hal után. Külön izgalmat jelentett a Pó sebes sodrása.

Versenyen kívül, kialvatlanul, Ulmerék még próbálkoztak a Pó-n. Csaliként, tenyérnyi kárászokkal, fogtak még öt harcsát, jó fél nap alatt. Jövőre természetesen indulnak a nemzetközi versenyen, és nemcsak a címvédés jogán.