Csirke Ferenc az Albacomp elleni meccsre készülhet

– Kicsit olyan, mintha egy hollywoodi filmben lennénk, nem? Hirtelen elmegy a vezetőedző, megzuhan a csapat, egy ezer szállal Pécshez kötődő srác ül le a kispadra, a gárda összekapja magát, és egy utolsó másodpercig izgalmas csatában legyőzi az esélyesebbnek tartott ellenfelet. Tényleg csak a vonósok hiányoztak, meg a naplemente.

– A filmszerűséghez még vegyük hozzá, hogy egyrészt akkor volt a névnapom, másrészt édesapám pont egy éve halt meg. Ő ott fenn most biztosan nagyon büszke rám.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Csirke Ferenc vezetőedzőként győzelemmel debütált a kispadon (fotó: Löffler Péter)
[/caption]

– Most már elmondhatjuk: azért nem sokan fogadtak volna arra, hogy sikerül legyőzni a Paksot. Mi volt a titok?

– Az, hogy nincs titok. Semmi. A csapatot ismerem, tudom, ki mire képes. Azt viszont elismerem, hogy ezen a meccsen azért a szív is vitte előre a srácokat. Mindenki úgy küzdött, mintha az élete múlna rajta.

– Az azért bátor edzői döntés volt, hogy Csirics szinte pihenő nélkül játszott, míg az eddigi pontgyáros, Doyne sokat ült a cserepadon.

– Igen, de ezt meg kellett lépnem. Láttam, hogy Csirics nagyon akar bizonyítani – jellemző, hogy bár csak néhány percet töltött a kispadon, ő egyfolytában vissza akart menni játszani. Doyne-nak nem mentek a dobások, de tudtam, hogy a végén, ha szoros lesz, ő bele mer majd állni, és védekezésben kimagaslót tud nyújtani a kiélezett pillanatokban is.

– A fentieken túl egyéb változást nem nagyon láttunk a játékban, szóval nem küldte be Deák Attilát centerbe...

– A PVSK támadójátéka nem bonyolult: egy-egyezések, kettő-kettők, kifutás a blokkból, szóval csupa olyan, amit más gárda is alkalmaz. A védekezésben voltak változtatások, de az meg inkább abból következik, hogy a Paks játékához kellett alkalmazkodnunk.

– S most az Albacompból készülnek?

– Persze, hiszen velük játszunk a hétvégén.

– S aztán mi lesz?

– Készülünk a következő meccsre. De értem a kérdést: nem tudom, mi lesz azután. A vezetőség, gondolom, majd dönt a folytatásról. Roppant sűrű napok vannak mögöttem, egyelőre tényleg bőven elég csak az előttem álló feladatra koncentrálnom. Azért nagyon kemény volt az elmúlt hét: tényleg lehetett attól tartani, hogy rosszul jövünk ki a végén, hogy megroppan az egész gárda. Szerencsére azonban a csapat hangulatfelelősei (elsősorban Andrija Csirics) érezték, hogy fel kell dobni a srácokat. Hát, sikerült a feldobás.

– S fenn is maradnak? Az edzésen, amit láttunk, roppant felszabadult volt mindenki.

– Én bízom abban, hogy nem lesz változás. A szombati mérkőzésen már azt a csapatot látta a közönség, amelyet szerintem mindig is szeretett volna: egy küzdős, hajtós, elveszett labdát nem ismerő gárda játszott. A szurkolóknak egyébként roppant hálásak vagyunk – én már sokszor játszottam nagy meccseken ebben a csarnokban, de olyanban, mint amit most tapasztaltam, ritkán volt részem. Ahogy mindenki állt, mindenki tapsolt, mindenki együtt élt a játékkal – borzongató élmény volt. S akárhogy is alakul, ezt már senki nem veheti el tőlem.

Fülöp Zoltán (Dunántúli Napló) Csirke Ferenc vezetőedzőként győzelemmel debütált a kispadon (fotó: Löffler Péter) -->