2018.06.15. 15:30
Ezt nevezzük vendéglátásnak?!
Pécs, vendéglátó egység. A bejáratban – hangsúlyozom, hogy nem öt méterre a bejárattól, hanem az ajtó mellett közvetlenül – a hokedlin békésen üldögél a „szakképzett” alkalmazott.
– „Most gyújtottam rá!” – szegezi nekem a figyelmeztetést mikor betérnék, kezében a frissen meggyújtott cigarettával, demonstrálva, hogy nem viccel. Gondolom, itt ez a köszönés egyik formája. Sebaj! Nem tántorít el szándékomtól a viselkedése, beballagok, bízva abban, hogy egyszer majd én is sorra kerülök. Végül is ráérek, hiszen én vagyok a vendég.
Kicsit később taxit hívok. Leselkednem kell, mert a „Jó napot kívánok, megjött a taxi, ki lesz a kedves utasom...?” kérdés már a régmúlté. Fiatal srác érkezik. Megtiszteli az utasát azzal, hogy nem klott gatyában, hanem rendesen felöltözve, ing, nyakkendőben fogad. Készséges, udvarias. Ez meglepően jólesik. Hát ... sajnos ez a mai magyar valóság, legalábbis az én tapasztalatom szerint.
