Lakatfal: leláncolt szívek?

Kiderült a pécsi lakatfal titka. Hogy ki rakta fel az első lakatot, mikor és miért. Általában, amikor egy titok kiderül, az azt övező legendák szertefoszlanak, és a helyükben csak hiányérzet marad. Mint amikor rájövünk, hogy a bűvésztrükk nem varázslat, csak játék az érzékekkel. Szerencsére most nem ezt történt. Sőt. Hiszen az igazi történet talán még kedvesebb, még szeretni valóbb.

A lakat ugyanis nem a párjához, hanem a városhoz láncolta egy fiatal nő szívét. Egy nőét, aki beleszeretett a félig vidékies, félig városias településbe, a belvárosba, a dzsámiba, a dómba, Pécs hangulatába. És aki szereti a mai napig is.

Vajon a követői, akik egyre-másra helyezték el a lakatokat a rácson, szintén örök hűséget esküdtek valakinek, valaminek? Vagy divattá silányodott az eredeti eszme? És megfordítva: kell-e ahhoz lakat, hogy valaki kifejezze, mennyire ragaszkodik valamihez, valakihez? Akár Pécshez? Tud-e segíteni egy lakat, elég-e a város iránt érzett szeretet, hogy az emberek itt maradjanak?
Vagy ez ma már kevés?

Meddig tarthatnak ki az érzelmek, és hol kezdődik a logika, a kényszer? Ha nincs munkahely, ha nem lehet szórakozni, ha nincs olcsó lakás, vagy drága a bérleti díj és a rezsi, ha már minden barátunk, rokonunk elköltözött, akkor is kitart a kötődés?

Van értelme ragaszkodni egy helyhez, ami nem ragaszkodik hozzánk?
Túl sok a kérdés. De talán egyszer választ kapunk rájuk, ahogy az első lakat gazdájának kilétére is. Addig viszont csak az ígéretek, a titkok és az olcsó trükkök maradnak.