Felvillanyozó?! - amit most az e-autósok érezhetnek

Manapság egy áremelés miatt idegeskedni, bátran mondhatjuk, csak a saját idegrendszerünk ellen elkövetett hosszú lejáratú önmerénylet. Haszna ugyanis garantáltan semmi, nyertese nem lesz, vesztese pedig…, Nos, a vesztesek csak mi magunk lehetünk.

Megvallom persze, e kérdésben magam is vizet prédikálok, és bort iszom, hiszen ez tipikusan az a jó tanács, amelyet mindannyian ugyanígy képzelünk – és amelyet aztán egyikünk sem tud betartani. Illetve, a boltokban immár napi szinten követhetetlen emelkedések talán egyre többeknél fordulnak át előbb-utóbb a tehetetlen beletörődés néma rezignáltságába. Nem mintha utóbbi jobbat tenne a lelkünknek.

Így hát az elektromosautó-töltők január másodikán szintén drasztikusan megemelt tarifái kapcsán is optimista hozzáállásra biztatom az egyre népesebb e-autós tábort is. Próbálják a dolog jó oldalát nézni: az ő járgányuk még ezzel együtt is jóval kevesebbet eszik százon áramból, mint a kevésbé szerencséseké benzinből vagy olajból, mármint azok árát értve ezalatt.

Hasonlóképpen fölösleges a világpiaci energiaár-zuhanással párhuzamot keresve a döntés időzítésén, esetleg az EU által erőltetett e-mobilitással, a nemzetközi és hazai kormányzati propagandában is egyre nagyobb teret nyerő világmentő zöld gondolattal történő látszólagos szembemenetelen morfondírozni.

Ez már csak így megy: ha a világpiacon bármi emelkedik, azt mi is azonnal lekövetjük, ha ott esik, mindig találunk egy jó magyarázatot, hogy nekünk miért kell szinten tartanunk.

Vagy másképp is mehetne?