Emelkednek, de nem gazdagítanak a menzai árak

Félek, senkinek sem mondunk újat mai tudósításunkkal, amely szerint ismét drágul a közétkeztetés. Miért éppen az ne drágulna, ugye, ha közben minden másnak az ára is folyamatosan emelkedik?

Megvallom, korábban nem voltam az az árnézegetős fajta, sőt, hogy őszinte legyek, sok éven át nemhogy az akciós címkéket nem bogarásztam, de a rendes árakat is csak felületesen tanulmányoztam. Nem a gazdag ember, inkább a memórialustaság luxusaként; másrészt, amit a kosárba pakoltam, arra így is, úgy is szükség volt a mindig éhenkórász tinédzser fiaim miatt, így nem tűnt fontosnak, hogy kívülről fújjam akár a rendszeresen vásárolt termékek pontos árát is.

Jelentem, változott a helyzet, mostanában figyelek a különbségekre… De pont a vaj ára, az valamiért beragadt a memóriámba. Sokáig 599-ért kellette magát kedvenc boltomban, egy éve se lehet, hogy 699-re ugrott. Nem emlékszem pontosan a havi menetelésére, az biztos, hogy még karácsony előtt, 1499-nél gondolkodtam el rajta, vajon hogyan is jöhetett ki a hivatalos húsz százalék körüli infláció, mert a vajon biztosan elcsúszna a matek.

Márpedig tej, vaj, tojás, és egy sor más alapanyag a közétkeztetésben is elengedhetetlen adalék, így a piac ismeretében nem gondolom, hogy ezek a konyhák nyerészkedni akarnának a mostani emeléssel. Sőt, azt hiszem, többségüknél a túlélésre játszás közelebb áll a valósághoz.

Így hát félve is búcsúzom: úgy tűnik, tejben-vajban fürdeni a menzák egyik oldalán állók-ülők sem fognak egyhamar.