A természet neki csak puszta akadály lenne?

Nem értem, hogy mit jelent az, hogy fa – ezt az elhíresült mondatot az a Péterffy Attila pécsi polgármester mondta a bíróságon, aki a pécsi hőerőmű vezéreként hárommillió tonna fát égetett el a francia multi kezében lévő kazánokban. A Gyurcsány Ferenchez nyíltan közeledő baloldali politikus aztán azt a zöld aktivistát, akit ezt kritikaként megemlítette vele szemben, feljelentette, bíróságra vitte, megpróbálta megtörni, a száját befogatni, elhallgattatni. Nem sikerült, pedig jól fizetett baráti ügyvédei is segítették, kiszolgálták, a bíróság azonban a zöld aktivistának, Vicze Csillának adott igazat többször is.

A per alatt elhangzott mondathoz Péterffy még azt is hozzáfűzte, hogy szerinte dilettáns és laikus megközelítés az, ha valaki fáról beszél, mert „a szakmában olyan kifejezések vannak például, hogy tűzifa, hengeres fa, széldeszka, erdei- és faipari apríték, fűrészpor”.

A „szakma” megnyilvánulását már nemcsak a Mecsekben kirándulók, a Mecseket féltők látják, hanem a kertvárosiak. Ők is megtapasztalhatják, hogyan válik tűzifává, puszta akadállyá egy 40–50 éves fasor, hogyan kell kikerülni a nyilvánosságot, hogyan lehet trükkösen átverni a civileket és hogyan lehet azt állítani durván csúsztatva, hogy „részben nem egészséges” növényekről van szó.

Kérdés, persze, hogy ebben az ügyben valójában ki képviseli az egészséges, normális álláspontot? A fanyűvő, az ellenvéleményt lesöprő pécsi polgármesteri csapat, vagy azok, akik csak kérték, hogy beszéljenek, tárgyaljanak más megoldásról?