Vannak olyan szervezetek, amelyekhez fordulhatnak a fiatalok

Mikor vált szokássá, hogy nem merünk segítséget kérni? Miért félünk odafordulni valakihez, és kérni, hogy segítsen? Nem vagyok szakember a témában, csak a tapasztalt, a látott dolgok mondatják azt velem, hogy az ok a visszautasítás, hogy lenéznek minket, gyengének hisznek.

Ebben a világban mindenhonnan ér minket az információ, mintha pisztolylövedékként csapódnának belénk. A legnagyobb veszélynek a fiatalok vannak kitéve. Ők már egy olyan korba születtek, amikor nem tudják csak úgy kikerülni a folytonos híreket, leterhelődik az elméjük, a lelkük, a testük, fuldokolnak abban a tengerben, amibe ez a modern élet vetette őket. A digitális világ velejárója, hogy a sok boldog, tökéletes, sportos testről szóló poszt is negatív érzéseket válthat ki azokból a fiatalokból, akik nem elégedettek magukkal. De mégsem beszélnek erről senkinek. Ez csak egy része azoknak a dolgoknak, amelyekkel szemben helyt kell állniuk a fiataloknak. Beszélhetnénk az erőszakosabb testi vagy lelki bántalmazásokról, vagy épp egy olyan helyzetről, amivel nehezen birkóznak meg.

Szerencsére azonban már vannak olyan szervezetek, mint az Ifjúsági Lelki Elsősegély, amelynek célja, hogy segítsék, meghallgassák a fiatalokat ítélkezés nélkül, mert néha csak arra van szükségük, hogy meghallgassák őket.

Azt azonban érdemes fejben tartani mindenkinek, hogy a segítségkérés nem gyengeség, hanem a legbátrabb dolog, amit tehetünk.