A Vince-napi szokások nem csak a bortermelők számára fontosak

Szent Vince a szőlészek és borászok fontos ünnepe, a szent élete azonban kevésbé ismert, ugyanis az első évszázadok mártírjáról kevés biztos adat maradt fenn. A vele foglalkozó legmeghatározóbb forrás szerint a spanyolországi Huescából származott. Vince diakonusként szolgált, ám Diocletianus császár üldözése idején vértanúságot szenvedett 304-ben. 

A legenda szerint halála után még a temetést is megtagadták tőle, testét kövekkel nehezítve a tengerbe dobták, de a víz partra sodorta, míg végül tisztes temetést kapott megtalálójától.

Vince tisztelete korán, már Szent Ágoston idejében elterjedt, később a takácsok, vincellérek, szőlősgazdák védőszentje lett, főként a január 22-i dátum miatt. A néphagyományban ugyanis úgy tartották, ha megcsordul – tehát olvadásnak indulnak a jégcsapok (avagy fénylik) – Vince, tele lesz a pince, utalva a szőlőtermés időjárással való kapcsolatára. 

Láthatjuk, hogy bortermelő körökben, a baranyai közösségekben kifejezetten, a mai napig számon tartják a Vince-napot, különböző hagyományőrző tevékenységekkel is összekapcsolódik az ünnep. Mindez lehetőséget nyújt a kulturális kapcsolódásra és hagyományőrzésre, a generációkon átívelő kapcsolódást egy-egy ünnephez. A Vince-napi rendezvények és ünnepségek közösségépítő szerepet is betöltenek, erősítve a helyi identitást, továbbá alkalmat teremtve arra, hogy a modern emberek közelebbről kapcsolódhatnak a természeti környezethez, figyelve az időjárás változásaira.