Magyarosan: élveztük, hogy megannyi ember sürög-forog az udvaron és a konyhában

A felnőttek és a gyerekek élete is tele van élménnyel, csak éppenséggel máshogy éljük meg őket, viszont vannak olyan dolgok, amelyeket ugyanolyan lelkesedéssel szeretünk húsz-, harminc-, negyven-, vagy éppen ötvenévesen, mint tizenévesen. Nálam ez a lelkesedés a disznóvágásokhoz kapcsolódik, és mindig nagy öröm és izgatottság lesz úrrá rajtam, amikor olyan eseményre mehetek ki újságíróként, aminek részét képezi egy disznótor. Szerencsére Baranyában még vannak olyan rendezvények, mint a Komlói Kolbásztöltő Fesztivál, ami mindig egy látványdisznóvágással kezdődik. 

Ez a lelkesedésem abból fakad, hogy édesapám hentes, és a testvéreimmel már egészen kicsiként megtapasztaltuk, hogy milyen is egy disznóvágás. Ugyan kezdetben még nem keltünk fel hajnalok hajnalán, mint a felnőttek, de azért elég korán ébredtünk mi is, hogy azután segédkezzünk, és élvezzük azt, hogy megannyi ember sürög-forog az udvaron és a konyhában. 

Szinte minden részét imádtuk ezeknek az összejöveteleknek, kivéve a mosogatást. Segítettünk az üstben megkeverni a tepertőnek valót, hordtuk be a húsokat, hogy azok aztán a fagyasztóba kerüljenek, vagy a tepsibe, hiszen az ebéd általában sült oldalas volt sült savanyú káposztával. Viszont, ahol imádtunk téblábolni az a kolbász- és a hurkatöltés volt, de nem csak néztük, hanem segítettünk is. Elsősorban kóstolni, de sokszor mi tehettük a húst a darálóba is. 

De mi is igazából egy disznóvágás? Nemcsak egy fagyasztót és hűtőt megtöltő tevékenység, hanem egy közösség-összekovácsoló esemény is.