A rossz döntésnek ára van, de tanulhatunk belőle

Mai napig emlékszem arra a stresszre, amikor be kellett adni a jelentkezést az egyetemre gimnazistaként. Még még mindig élénken él bennem az is, hogy nézett ki az online jelentkezési felület. Emlékszem, hogy miben reménykedtem, és arra is, hogy egy nyílt nap segített abban, hogy egy esélyesebb helyet is megjelöljek, amire végül fel is vettek.

Az idei esztendőben ugyan már lezárult a jelentkezés, de úgy érzem, hogy tizennyolc évesen egy ilyen döntést meghozni nagyon nehéz, hiszen ilyenkor még annyi mindent szeretnénk csinálni és kipróbálni. Ekkor még ott vannak előttünk a gyerekkori álmaink, hogy szuperhősök, űrhajósok akartunk lenni, de amikor rányomunk a küldésre gombra, akkor tudatosul csak bennünk igazán, hogy itt valami véget ér. Fel kell nőnünk, és együtt élni ezzel az első igazán komoly döntésünkkel. Persze, az évek alatt változtathatunk a pályán, hogyha a választott területről kiderül, hogy annyira még sem áll hozzánk közel, de ilyenkor is ránk szakadnak a döntések.

A döntések nyomasztóak tudnak lenni, viszont mérföldkövekhez vezetnek az életünkben. Talán jó útra vezet, de lehet tévesre, viszont azt hiszem, hogy azt kell tudatosítani bennünk, miközben azon gondolkodunk, hogy mi lett volna, ha máshogy döntök pár évvel ezelőtt, hogy minden okkal történik.

Jómagam tudom, hogy okkal történt, hogy először meg kellett járnom Szekszárdot, ahol sok-sok tapasztalatot szereztem, nemcsak a tanulás terén, hanem az élet területein is. Csak ezt követően érkeztem meg Pécsre, de mindezt az egyetemi felvételinek köszönhetem.