Olvasónk észrevétele: Bóbita fent – Bóbita lent

Nemcsak a legismertebb terek, utcák műemlékeit, szobrait csodálják meg, hanem a környező utcák építészeti emlékeit is. Így a Mária és a Szent Mór utca sarkán sok-sok évtized viharaitól, viszontagságaitól megviselten, az összeomlás küszöbén „remegő lábakkal”, elhagyottan, üresen álló épületet is. 

edig a múlt század első évtizedében Littke József pécsi pezsgőgyáros, a szentegáti Biedermann Rezsőné bárónő és mások nagylelkű adományából Pilch Andor tervei alapján létesült épületben mindig élénk élet volt. Elsőként – mintegy 40 évig – az I. Pécsi Jótékony Nőegylet folytatott itt karitatív tevékenységet. Aztán különböző elnevezésekkel művelődési ház működött itt. Sokan emlékeznek még a dr. Németh Antal vezette felolvasó színház estjeire, Lantos Ferenc képzőművészeti körére, a Fellner házaspár tánciskoláira és vasárnapi össztáncaira, a Pécsi Ifjúsági Jazz Klubra, a Mecsek Kórusra, a Mecsek Táncegyüttesre, az itt alakult Mecseki Fotóklubra, Zágon Gyula bábcsoportjára, amely elődje volt a kétszeres Ki Mit Tud? győztes, Kós Lajos bábművész által vezetett Bóbita Bábszínháznak. A művelődési ház – és vele együtt az ott működött együttesek, csoportok zöme – aztán elköltözött a belvárosi épületből. Csak a Bóbita maradt ott. A Pécsi Nemzeti Színház tagozataként működött tovább, amíg ki nem nőtték a házat. 2011-ben az EKF-beruházásként felújított Do-Zso-ba, a Zsolnay Negyedbe költözhettek. 

Mi van most, 2022 júliusában a jobb időket látott Mária utcai épülettel, ahogy sokan hívják, a „régi Bóbitával”? „Bóbita fent” – a növekvő számú turista egy része a házra felfelé tekint, keresi a szépet, a kupolákat, a „kecses” tornyokat, a míves épületfaragványokat, és amit még porladása közben kamerájával vagy okostelefonjával megörökíthet, megőrzi a jövőnek. – A hitelesség megkívánja, hogy megjegyezzem: állampolgári bejelentésre és a Dunántúli Naplóban megjelent olvasói levél eredményeként öt-hat évvel ezelőtt az egyik megdőlt tornyot példás gyorsasággal helyreállították. 

De mit fényképez a turisták másik – a pesszimista – fele? „Bóbita lent”: a járda hepehupás, a ház tövében burjánzik, nő a gaz. (Persze, mondhatnánk azt is, hogy e kopár belvárosi mellékutcában ez az egyedüli növény, ami oxigént termel). Még inkább felháborító, hogy a már elszáradt gazcsomóknak örülnek a kutyasétáltató gazdik: zacskóba gyűjtés helyett oda kotorják, amit kedvencük elpotyogtat séta közben. Július 6-án azonban új perspektíva nyílt meg: a „Bóbita oldalról”. Egy teherautó platójáról leszedett gerendákat, léceket támasztottak az épület falához. Számomra – az optimistának – ennek az az üzente, hogy végre nekilátnak a ház felújításának. Derűlátásom kissé alább szállt, amikor olyan megjegyzés is elhangzott a bámészkodók közt, hogy inkább azért kerül sor az állványozásra, hogy ne történjen súlyos baleset. 

V. J. 
 

Az épület felújításában bíznak az optimisták