A kocsmapultoknál alapozta meg a sikert az év üzletembere

A legtöbb, amit adott, egy jó ok a pillanatnyi lassításra, az összegző visszapillantásra, a megtett hosszú út belső értékelésére – zanzásítja egy mondatba Feleki Attila, miért is fontos számára a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara friss elismerése. A tőle megszokott szerénységgel rögtön hozzátéve, hogy ha lenne egy varázspálcája, máris több tucat apró díjra osztaná, merthogy amint kedvenc sportágában, a fociban, egy ilyen eredményt sem egyetlen játékos, hanem a csapat képes elérni. 

Ő pedig mára kiforrott egyik vezetői erényének éppen azt tekinti, hogy hátra tudott lépni a hétköznapi ügymenetből, képes volt egy olyan szakértő és lojális felsővezető körre dele­gálni az ügyvezetést, hogy őrá már leginkább csak a stratégiaalkotás nemes feladata maradjon. 

A kezdetek persze, még nem a delegálásról szóltak: bár a szüleitől nem éppen vállalkozói géneket örökölt, a munka becsületét elleshette tőlük, így aztán húszesztendősen, mint újdonsült árufuvarozó, nála is öregebb IFA-ja platójára saját maga pakolta föl-le a téglát, sittet, ami éppen adódott. Ám mert világmegváltó – és reményei szerint pénzcsináló – ötleteknek ezzel együtt sem volt híján, munkamániáját is kielégítve közben élelmiszerboltot nyitott, üdítőt exportált Horvátországba, majd a hőn áhított területi képviselői pozícióban egy multi baranyai-tolnai gázcseretelepeit járta.

A ’90-es években az elsők között látta és ragadta meg az üzletet az építkezésben is, a váltást mára a kisváros arculatát formáló lakások, családi házak hosszú sora mellett a kozármislenyi sportcsarnok felépítése igazolja mindennél ékesebben – egy ottani díszpolgári címmel is értékelve.  
Közben újabb váltásként a munkaerő-kölcsönzés felé fordult, de ugyancsak a ranglétra alján: esténként kocsmapultok mellett toborozta a dolgozókat első megbízóinak. Ugyanezt a munkát ma már hatalmas és profi csapata tervezi és szervezi, a HR-Rentet, diák- és nyugdíjas-szövetkezetet is magába foglaló Prohuman cégcsoport a hazai HR-szakma csúcsát – és méltán a most kapott elismerés okát – jelenti.