Jól jönne már a fagy, a borászok bíznak a februári hidegben

A borvidéken már régóta bevett szokás, hogy a nagyobb gazdák a szüretet követően nem sokkal megkezdik a metszési munkálatokat, így a nyugalmi időszakban – decemberben, januárban és februárban – végeznek is ezzel a feladattal. Nagy Gergely, a hegyközségi tanács titkára elmondta, a kisebb területet művelő gazdák általában februárra, március elejére hagyják a metszést, mert a néhány ezer négyzetméteres, vagy egy-két hektáros ültetvényekkel viszonylag gyorsan elkészülnek. Ez alapján elmondható, hogy a termőterület döntő többségén már halomban hevernek a szőlővesszők.

– A gazdák abban bíznak, hogy lehűl az idő, és februárban jön egy-két hetes fagyos idő, ami nem is metszés miatt lenne fontos, hanem növényvédelmi szempontból, mert megtizedelné az áttelelő növényi és állati kártevőket. Ugyanakkor a mínusz 5–10 fokos fagy a tőkéknek nem ártana, jellemzően minden szőlőfajta kibírja ezt az alacsony hőmérséklettartományt. Tavaly, az időjárásnak köszönhetően a vesszők is megerősödtek, beértek, így jó a fagytűrő képességük. Ugyanakkor ha csapadékkal érkezik a fagy, és jégbe burkolóznak a vesszők, az sem jelent problémát a termés szempontjából – mondta a szakember.

A metszést követő legfontosabb feladat a venyige összegyűjtése, a gazdák egy része még most is az elégetést választja, amelynek most már speciális feltételei vannak. Ugyanakkor egyre elterjedtebb, hogy hasznosítják a levágott vesszőket, mulcsolják, vagy a szalmabálákhoz hasonlóan kötegelik és tüzelőanyagként hasznosítják. Ezt a munkát is könnyebb lenne fagyos időben végezni, mint a sarat taposva az ültetvényeken. A tapasztalatok szerint, mire kitavaszodik, eltűnnek a venyigekupacok is a szőlőtáblák mellől.