Tíz éve a szellemi világörökség része a busójárás – Kétszeresére emelkedett iránta az érdeklődés

A mohácsi busójárás 2009-ben, az UNESCO illetékes bizottsága Abu Dhabiban tartott ülésén kapta meg a szellemi világörökségi címet. Az öröm mellett akkor féltő, aggodalmas hangokat is lehetett hallani, elsősorban azzal kapcsolatosan, hogy a világhírnévre szert tevő néphagyomány veszít varázsából, egyes autentikus elemei elvésznek éppen azért, hogy a növekvő „közönségigényt” kiszolgálják a szervezők.

– Semmilyen körülmények között sem csinálunk cirkuszt a busójárásból – szögezte le erre a felvetésre már 2009-ben Szekó József, Mohács polgármestere. – A cím hatalmas elismerést jelent, de egyben kötelezettséget is. – A rendezvényt a jövőben is úgy kell lebonyolítanunk, hogy méltó maradjon a hagyományokhoz. A világörökségi cím elnyerése után számos rendezvényszervező is megkereste az önkormányzatot, azonban határozott szándékunk, hogy csak olyan programoknak adunk helyet, amelyek illeszkednek a busójárás szellemiségéhez.

– Nagy siker ez Mohács számára – nyilatkozta Szekó József. – Az elismerés elsősorban a mohácsi civil társadalom sikere, a busócsoportoké, a sok száz busóé, a maszk­faragóké, jelmezkészítőké, a jelölést segítő munkatársaimé. Az elismerés a busójárás révén ismertté teszi Mohács városát az egész világon, de egyben komoly felelősséggel is jár, az eredetileg a helyi sokac nemzetiséghez kötődő, de mára az egész város közösségének ünnepévé váló rendezvényt úgy kell tovább ápolnunk, hogy méltó maradjon hagyományainkhoz – tette hozzá.

A nézők és a busók száma is megduplázódott

Azóta tíz év telt el, s örömmel nyugtázhatjuk, hogy a bábák között nem veszett el a gyermek. Sőt. Míg néhány éve harminc-negyvenezren voltak kíváncsiak a mohácsi busójárásra, becslések szerint a látogatók száma legutóbb is meghaladta a százezret. Amióta tehát 2009-ben felkerült a busójárás az emberiség szellemi örökségei közé, az érdeklődés megkétszereződött iránta.

Azonban nem csak a látogatók, hanem a helyiek körében is. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a maszkások száma is megduplázódott tíz év alatt, idén a hírek szerint 1500-an lesznek már. Mohácson gyakorlatilag minden családból beöltözik legalább egy valaki, a busójárás hagyományának oktatása pedig a helyi tanterv része.

Tekintettel arra, hogy esztendőről-esztendőre nő az érdeklődés a busójárás iránt, egyre többen érkeznek az eseményre, már idén is több olyan változtatást is végrehajtottak, amelyek azt a célt szolgálták, hogy elkerüljék, hogy egy-egy időpontban egy helyre koncentrálódjon a tömeg. Ezt megelőzendő a Széchenyi tér, a Deák tér és a Busóudvar mellett a Szerb templom udvarán is felállítottak szabadtéri színpadot, ahol a többi helyszínhez hasonlóan LED-falon is lehet követni az eseményeket.

A fejlesztések jelentős része ráadásul egész évben kihasználhatók, ilyen például a néhány éve átadott Busóudvar, s ilyenek lesznek a folyamatban lévő beruházások is.

Mindenekelőtt a Deák tér átépítése révén, ahol a télűzés során a Vendégudvarban ehetnek-ihatnak a látogatók. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ez a helyszín alkalmas a funkció ellátására, de az 1930-as években kialakított park mai állapota, s a Vendégudvar befogadásához szükséges közművek hiánya miatt a rekonstrukció elodázhatatlan.

A fejlesztés révén a Deák teret valódi rendezvénytérré alakítják, a park tengelyében lévő rendezvényterületet a kitelepülő árusok számára áram, víz- és szennyvízcsatlakozási lehetőséggel, úgynevezett árusító sáv övezi majd. A nyugati oldalon szervizutat alakítanak ki, amelynek egy része a rendőrség és a lakóépület miatt állandó forgalomra méretezik, míg déli oldala a terület esetenkénti használata mellett árusító területként, illetve gyalogos sétányként használható.

A Hősi emlékmű mind keleti, mind nyugati oldalára egy mobil színpad felállításának lehetőségével számolva az elektromos csatlakozásokat is kiépítik, valamint a rekonstrukció részeként a rendezvénytéren tíz méter magas, egyéb utak mentén pedig három méter magasságú kandelábereket állítanak fel. A Deák tér mellett a Busóudvarban, valamint a Széchenyi téren is lesznek beruházások. Előbbiben a 21. század elvárásainak megfelelő élményelemeket jelentő technikai fejlesztéseket valósítanak meg, interaktív bemutatási formákat alakítanak ki, így több mint három új önálló programelem lesz elérhető.

Nem csak a felvonulás került védettség alá

Az UNESCO szerint egyébként a szellemi világörökségi lista fő feladata, hogy a nyilvánosság erejével a kulturális sokszínűséget fenyegető veszélyekre irányítsa a figyelmet. Éppen ezért Mohács esetében sem arról van, volt szó, hogy pusztán a busók felvonulása kerül védettség alá, hanem az egyéb elemek is: például a bocskorkészítés, az álarcfaragás és a táncok is.

A védelem nem konzerválást, hanem folyamatos életben tartást jelent. A busójárás az elmúlt évtizedek alatt is sokat változott. Régen nem volt menetre emlékeztető felvonulás, a busók kisebb csoportokban keresték fel a sokác negyedben a házakat. Jelképesen felszántották az udvart, hamuval körbeszórták a házakat – előbbivel a nagyobb termést, utóbbival a gonosz távoltartását szerették volna előmozdítani. (Ezt az elemet idén viszont felelevenítették.)

A máglyát nem a mai helyén, a Széchenyi téren rakták és gyújtották meg, hanem a Kóló téren. Egészen a múlt század közepéig farsangtemetéskor nem égettek el koporsót a máglyán, ez csak 1950-től vált szokássá. Ugyancsak új elem, hogy a Dunán is vízre bocsátanak egy koporsót a télűzők.

Különleges védjegyet jelent az örökségi lista

Az emberiség szellemi kulturális örökségének listáját 196 tagállamból álló UNESCO azért hozta létre, hasonlóan a védendő épített és természeti örökséghez, hogy ezek a szellemi értékek is megmaradjanak az egyetemes emberi kultúra, és a helyi közösségek számára. A címről az UNESCO honlapja is beszámol, ahol olvasható egy, a busójárásról szóló leírás is.

A listára kerülés közvetlen anyagi előnyökkel nem jár, ugyanakkor a reklámértéke óriási, a cím különleges védjegy.