A sötétség leple alatt égetik a zöldhulladékot

Valahol azt olvastam, hogy az emberben leggyorsabban az idegek öregszenek, használódnak el. Az éjjel-nappali kutyaugatás, amihez a környékbeli állatsereglet egy új ebbel való gyarapodása óta a harangokra való vonítás is társul, amiből persze a fajtársak sem maradhatnak ki.

De a szokásos vasárnapi ebédet követő délutáni fűnyírás, kapálógépezés és flexezés is rendre kihoz már a sodromból. Ahogy a közeli garázssor felől hallható kalapálás is, amivel a tulajdonos keményre öregedett autóját próbálja fiatalabbra puhítani.

Aztán már a szagok is ingerelnek, mikor a zöldhulladéktól és minden éghető és sajnos nem éghető anyagtól tűzzel-vassal – de főként az előzővel – próbálnak szabadulni. Ide tartozik a lyukas gumicsizma és a műanyag vödör, amelyre orvul a sötétség leple alatt gyújtanak rá olyan torokszorító füsttel takarva be a környéket, hogy a meleg ellenére minden rést zárnunk kell. Sokszor még hajnalban sem lehet ablakot nyitni.

Aztán azt sem értem, amikor valaki az esőtől átázott hulladékát indítja be többnapos füstölgésre… és elmegy, ne kelljen a büdös füstöt szívnia.

Hogy van csendrendelet? Meg tűzgyújtási rendelet? Létezik, de csak papíron. Nem látom még, csak hallom, hogy a közelben a fák lombkoronájának takarásában lázas munka folyik. Hallom a tolatóradar egész napos sípolását, a szakik kötőszavazását, a platóról lehulló állványok csörömpölését. Délutáni szendergésemből egy ács szekercéjének hangja ver fel. Bizakodásra ad okot, hogy az építkezés zajai nem igazán zavarnak – talán mert tudom, hogy ezt nem lehet csak úgy stikában csinálni. Majd ha lehullik a fák lombkoronája, lehet, egy új utca képe tárul elénk.

Érzem, egyre jobban kicsúszik a lábam alól a talaj. Az a zöldövezeti. Először csak egy sorházat húztak elénk a kilátást bekorlátozva, most talán egy falut tolnak ide? Az építkezésen dolgozókat nem kérhetem, kérek ezért minden sötétben lopakodó zöldhulladék-égetőt, hogy térjen végre jó útra, ne keserítse meg mások életét itt, a város déli szélén! A hétvége meg a pihenésé, ne akkor akarjuk bepótolni az összes elmaradásunkat!

Glöckler József

Képünk illusztráció.