Balhék és kábelégetés – ilyen az élet a Hungária utcában

Több rossz állapotú, omladozó épület fogadja egymás mellett az arra járókat Pécs belvárosában, a Hungária utcában, az Uránia mozival szemben. Aki végigsétál a Ferencesek utcáján, majd elhaladva a megszűnt pécsi villamos mementója mellett még pár percet gyalogol, hirtelen egy másik világban találja magát.

A Hungária utca egyik romos épületének kapuján bepillantva rögtön felfigyeltünk a zsúfolt udvarra. A látvány egyértelműen a lomizásról árulkodott. Persze ez önmagában még nem jelentene nagy problémát, a közterületre ugyanis – legalábbis amikor arra jártunk – nem türemkedett ki ez a tevékenység.

Előfordulnak viszont nagyobb kellemetlenségek. Az omladozó házakat két újabb építésű társasház fogja közre, az egyikben egy középkorú házaspár fogadott minket, akik arról meséltek, némely szomszéddal nem zökkenőmentes az egymás mellett élés.

– Akik közvetlenül mellettünk laknak, kifejezetten rendesek, na de a második szomszéd, náluk egyfolytában valami balhé van – mondta nekünk az asszony, aki 2005-ben költözött az egyik újabb épületbe. – Akkor még semmilyen probléma nem volt itt, aztán rá két évre leromlott a környék – emlékezett vissza. A házaspár egyébként úgy tudja, hogy az egymás mellett sorakozó, roskadozó házak önkormányzati bérlakásokként üzemelnek.

„Levágom a fejedet!” – idézte egy múltkori veszekedés egyik tételmondatát az asszony. Elmondása szerint gyakran hallanak ehhez hasonló, üvöltve elmondott fenyegetőzéseket, nem egyszer az éjszaka közepén ébrednek efféle hangos „diskurzusokra”. Nem véletlen, hogy a rendőrök gyakori vendégek arrafelé. Állításuk szerint az is előfordult, hogy valaki a saját szomszédjának lakását rámolta ki, míg az nem volt otthon. Mindezek tetejébe a házaspárnak erős a gyanúja, hogy valamelyik házban rendszeresen vezetékeket égetnek, hogy eladhassák az abból „kinyert” rézkábelt. – Semmivel össze nem téveszthető szaga van a füstjének, de hiába szólnánk érte, úgyis letagadnák – mondta a férfi.

– Nem hiszem, hogy ezeknek a bérlakásoknak pont itt kellene lenniük

– fakadt ki az asszony, aki szerint az utcáról teljesen megfeledkeztek a döntéshozók, pedig a belvárosban nem szabadna hagyni, hogy idáig fajuljanak a dolgok.

– Ezek itt mind értékes teleknek számítanak, hiszen jó helyen vannak, közel mindenhez, és mégis ilyen állapotok vannak, mint amit látnak – érvelt. Azt már a férje tette hozzá: nagy szükség és lehetőség is lenne arra, hogy egy jelentős ingatlanfejlesztést hajtsanak itt végre. Hozzátette: azt se bánná, ha nem a város rakja rendbe a területet, hanem egy vállalkozó megveszi a házakat, és ő végzi el a fejlesztéseket.

– Néhány éve hallani lehetett olyan városi pletykát, hogy egy üzletember megvenné ezt a házsort, de hogy ennek mennyi alapja volt, azt nem tudjuk – mondta.

Miután kiléptünk a házból, átnyargaltunk az utca túloldalára, hogy az Urániánál megállva még egyszer végignézzünk a hányattatott sorsú hajlékokon. Egy biztos: önkormányzati vagy magánlakásban, de senkinek nem kellene ilyen körülmények között élnie.