A Fidesz új pécsi alelnökének ma is fontos az éneklés

Épp a színpadot építik a Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozónak a Színház téren (az interjút szeptember 17-én rögzítettük – a szerk.), mi pedig itt ülünk a Trezorban, ahonnan jól figyelemmel lehet kísérni a folyamatokat.

– Nem véletlenül itt találkoztunk, ugye? Valami köze van ehhez a rendezvényhez.

– A Pécsi Nemzetközi Táncfesztiválhoz mindig is sok szálon kötődtem, és tavaly be is szálltam a szervezésébe Vincze Balázs, a Pécsi ­Balett igazgatójának kérésére. Ezt az együttműködést idén is folytatjuk, a Színház téri és a Dóm téri rendezvényeket én koordinálom.

– Kulturális szervezőként, és operaénekesként a színpadot minden oldaláról ismeri. Hosszú ideig a Pécsi Nemzeti Színházban is találkozhattunk Szécsi Mátéval. Hol hallhatjuk mostanában?

– 2002-től 2017-ig énekeltem a Nemzetiben, majd úgy döntöttem, hogy ideje eljönni. A mostani vezetéstől azonban kaptam egy felkérést az idei évadra a Bohémélet Colline-jének basszusszerepére. Az éneklés egyébként akkor is fontos maradt az életemben, amikor ebben a városban csak belső rendezvényeken, vagy jótékonyságból léptem színpadra. A rendezvényszervezés, és az éneklés mellett, van egy „civil” állásom is, megváltozott munkaképességű emberekkel foglalkozunk, munkát, lehetőségeket keresünk nekik egy cégcsoportnál, amelynek a pécsi járását vezetem. Ez egy nagyon megtisztelő feladat számomra.

– Nemrég a Fidesz pécsi alapszervezetének alelnökévé választották. Hogy kerül egy művész ilyen szoros kapcsolatba a politikával?

– Nem kerestem a politikát, és a politika sem keresett engem. Az útjaink mégis találkoztak, hiszen határozott világnézetem van, és aktívan támogatok számomra fontos ügyeket. Például évek óta részt veszek egy programban, ami erdélyi, csíkszeredai árvákat segít. Erre ma Magyarországon vannak, akik azt kérdezik: „miért külföldre viszik a segítséget?” Hát, mert nekem az is otthon van, ahol magyar gyerekeken tudok segíteni! Már egészen kis koromban megtapasztaltam, hogy szövi át a világot a politika, amikor édesapám kivitt egy tüntetésre Budapesten, ahol azt kiabálták: „Ruszkik haza!” Talán akkor kezdtem el megérteni, mi az, ami jól van a világban, és mi az, ami nincs. Van egy meggyőződésem, világképem, eszerint élem az életem, és ezt akarom képviselni a közéletben is. Hiszek például a hagyományos nemi szerepek fontosságában, ami manapság sokak szerint „régimódinak” számít. Persze senkit nem akarok megbántani, de én ragaszkodom ezekhez az értékekhez. Természetesen művészként nem vagyok politikus, ahogy politikusként sem vagyok művész. Nem keverem a kettőt.

– Akkor most mint politikust kérdezem. Min változtatna ma Pécsett?

– Mekkora is lesz ez az interjú?

– Igaz. Akkor csak egyet mondjon.

– Annak nagyon örülnék, ha a városvezetés nemcsak szép szavakkal hirdetné, hogy meghallgatja az emberek akaratát, gondját-baját, de a gyakorlatban is ehhez tartaná magát.