Szégyenfolt lett mára az egykori gyilokjáró

Magyarországon jóformán sehol nem maradt fenn olyan hosszúságban középkori városfal, mint a baranyai megyeszékhelyen. Ezekre a korábban romos kövekre sokat kellett költeni, mire olyan szintre jutott minden, amit már bátran lehetett mutogatni országnak-világnak. Főleg azért, mert akadtak olyan szakaszok, ahol takarékossági okokból, évszázaddal ezelőtt házakat is építettek a falak tövébe, az egyik oldalt egyszerűen kiváltva a mesterek munkáival. Mára azonban az ilyen részeket teljesen sikerült kiszabadítani. Ezzel téve remekül láthatóvá, mi tartozott a városfalon belülre, és mi esett azon kívül.

A Citrom utcai épülettömb déli oldalán, egy hosszabb darabon derékmagasságban fut a kősor. Ami egyszerre hirtelen megemelkedik legalább 4-5 méteres magasságig, de egy romos lépcső vezet csupán felfelé. Pár kitett műanyag szalag jelzi, tilos felkapaszkodni rajta, meg felesleges is. Mert a tetején sincsen kialakítva a fából készült sétarész, az úgynevezett gyilokjáró. Pontosabban, régebben még léteztek az említett elemek, de valahogyan azok „elkoptak” onnan. Pótlásuk nem történt meg, feltétezhetően anyagi okok miatt.

Az esettel kapcsolatban küldtünk levelet a pécsi önkormányzatnak, ám ott legalább következetesek voltak korábbi önmagukhoz, azaz nem válaszoltak. Ezért hát nem ismerhetjük meg, mik a céljaik a romos állapotok megszüntetésével kapcsolatban.

– Bár a belváros szívében vagyunk, mégsem nevezném jó környéknek a miénket – mesélte kissé szomorúan egy hölgy, aki a közeli fodrászatában várja a betérő vendégeket. – Este alig van itt világítás, „gyanús” alakok lepik el a fal melletti területet. Nem hajléktalanok, inkább kábítószereseknek mondanám őket. Nekik nem érdekük, hogy többen járjanak erre. Már minden üzlet felszerelte a maga biztonsági kameráját, ez azért sokat elárul az állapotokról. Nyilván fel lehetne újítani a lépcsőzetet, de a városvezetés részéről semmi hasonló szándékot nem tapasztalunk. Pedig ha többen megfordulnának itt, akkor feltételezhetően nőne a közbiztonság is. Helyette marad a lehangoló kinézet, ott, ahol turisták ezrei fordulnak meg, itthonról és távolabbi vidékekről egyaránt.

A várak, esetleg templomok, püspöki paloták védőfalainak tetején húzódó, lőrésekkel tagolt folyosóját szokták nevezni gyilokjárónak. Annak védelmében lehetett támadni a külső ostromlókat. Az építészeti megoldás lehet fedett is, de itt a nyitott változatról van szó. Jellemző szélessége 1,6 méter, rendre fából, gerendázatból szokták összeácsolni. Emellett vasalással is ellátták a régmúlt mesterei.