Mindig nyitott a kalandokra és kihívásokra a derűs nagymama

– Miként lett katona? 

– Gazdag életút állt mögöttem, de szükségét éreztem egy gyökeres fordulatnak. Láttam egy reklámot a tartalékos katonaságról 2018-ban, s úgy éreztem, csatlakoznom kell. Rájöttem, az életem „puzzle-darabkái” beleillenek ebbe a képbe. Kórusvezetőként is igyekeztem a hazaszeretetemet továbbadni. Szabálykövető vagyok, nem tartok a kihívásoktól – ez is hozzájárult a döntéshez. 

– Ez után mi következett? 

– Kiképzésen kellett részt venni, ez sem volt mindennapi élmény. Több lány is jelentkezett, mindenki fiatalabb volt nálam. Szeretem a nehéz feladatokat, felülkerekedni rajtuk, sikerült elvégezni a kiképzést is. Foglalkoztatott a határszéli szolgálat: érdekelt, mi zajlik ott. Erre külön felkészültünk. Megragadó volt, hogy sokféle élettörténetet és embert ismerhettem meg azok között, akik a határon teljesítettek szolgálatot. 

– Oltópontokon is szolgált? 

– A tartalékos katonák feladata az is, hogy veszélyhelyzet esetén segítséget nyújtsanak az embereknek. A Honvédkórházban és Komlón is támogathattuk az egészségügyi dolgozók munkáját. Arra lettem figyelmes, hogy itt is kitört belőlem a pedagógus – segítettem a papírok, nyomtatványok kitöltésében, az oltakozók eligazításában. Érdekes, a köztudatban a katonákról a harciasság, a fegyverkezés jut az emberek eszébe, pedig ma már gyakran hangsúlyos a segítségnyújtás is. 

– December végén szerelt le. Mi a legfontosabb tapasztalata? 

– Abban is megerősített ez az időszak, hogy az ember minél több nehéz helyzetet kibír, annál inkább képessé válik arra, hogy később, ha cudar szituációk, lelki küzdelmek merülnek fel, fel tudjon állni. Pedagógusként úgy gondolom, a gyerekeket is fel kell készíteni, hogyan lehet talpraállni a nehézségekből, megoldani a konfliktushelyzeteket, hogyan kommunikálhatnak a problémákról, szerezhetnek igaz barátokat. 

– De most sem unatkozik! 

– Mindig próbáltam tartalmasan élni, van mit mesélni a családnak. Férjemmel négy unokánk van és óraadóként tanítok Pellérden és Gyódon. Szeretem megélni a pillanatokat, ugyanakkor vallom, nem kell, hogy minden tökéletes legyen. Az élet rövid, de sokféle szikráját, csodáját szórja felénk – csak fel kell ismerni a szépségét! 

Csodálja az élet szépségét

Makra Istvánné évtizedekig dolgozott a Komlói Kodály Zoltán Ének-zenei Katolikus Általános Iskola ének-zene tanáraként és kórusvezetőjeként, kórusával bejárták a világot. Fiatalon futballbírói képesítést is szerzett, szívesen hoz spontán döntéseket. – Az Éneklő Ifjúság kórustalálkozón egyszer azt mondtam a gyerekeknek, ha megnyerjük az Év Kórusa díjat, kigyalogolok Pécsről Komlóra. Mondanom sem kell, úgy énekeltek, mint az atom! Beváltottam az ígéretem, néhányan el is kísértek az úton, kalandos túra volt. Ki tudja, ha nem mondom ezt, lehet, nem is leszünk az év kórusa…?! – mesélt egy korábbi emléket.