Újra látható Pécsen a népszerű kortárs darab, a Sóska, sültkrumpli

A Sóska, sültkrumplit nem először láthatja a pécsi közönség, 2001-ben, szintén Vincze János rendezésében a Pécsi Harmadik Színházban mutatták be először, s még tíz évvel később is játszották. Idén a Pécsi Nemzeti Színház társulata tűzte műsorra a darabot, részben új szereposztásban. Széll Horváth Lajos megmaradt a korábbi szerepében, két társát Götz Attila és Reider Péter alakítják – hármuk interakcióin, párbeszédein keresztül bontakozik ki a cselekmény.

Szerepük szerint két partjelző és egy bíró futballmérkőzés előtti, szünet alatti, majd a meccs végi, öltözői beszélgetéseit, ténykedéseit követhetjük nyomon a színpadon. A középpontban azonban nem a foci, hanem három emberi sors áll. 
Első ránézésre három teljesen különböző karakter elevenedik meg előttünk. Széll Horváth Lajos a melankolikus, dep­ressziós, szerelmi csalódása feletti fájdalmából felépülni nem tudó Művész, aki versek írásával próbálkozik. Reider Péter, a darabban Lacikám, a kolerikus, ambiciózus, összeszedett, karrierjében eltökélten haladó, nemrég kinevezett futballbíró, akinek ezen a meccsen múlhat esetleges karrierje, a kitörés a FIFA-ba. Götz Attila, Szappan pedig, ha a Hippokratésztől eredő személyiségtípusoknál maradunk, leginkább szangvinikusnak mondható, aki azonban tele van az élete iránt érzett elégedetlenséggel, dühvel – őt ugyanis bíróból fokozták vissza partjelzővé, ezért pedig Lacit okolja, aki a helyére lépett. 

A meccs és a cselekmény előrehaladtával azonban egyre többet tudunk meg a karakterekről. A Művész sem kedveli az új bírót, ugyanis érte hagyta el egykori szerelme. A két partjelző azonban teljesen másként dolgozza fel az ellenérzéseket. Míg a Művész magába roskadva versekbe és önpusztító módon alkoholba fojtja bánatát, Szappan egész másként reagál. Götz Attila igen találóan ragadja meg a karaktert: a bírót háta mögött nagy átéléssel szidalmazza, amint nem figyel oda, kisstílűen keresztbe tesz neki, ahogy csak tud. Szemtől szembe viszont a szöges ellentétét mondja minden korábban elhangzottnak: bizalmaskodik, hízeleg, jópofáskodik, sőt még a szakmai közbenjárását is kéri. 

A három sors azonban a darab végére egyre közelebb kerül egymáshoz. Összekötik őket a szakmai és magánéleti kudarcok, megmutatva, hogy a három férfi élete, a kisebb vagy nagyobb buktatók után, de végső soron nem is különbözik olyan sokban. 
A darab a szereplők apróságokon félrecsúszó életéből adott ízelítő során is végig megőrzi fanyar humorát. Az eszköztelen, egyszerű öltözőt idéző díszlet egy pillanatra bepillantást enged három férfi életébe, mely kívülről jelentéktelennek tűnhet, számukra azonban a való élet drámáját, küzdelmét jelenti.