Három éve nem vitte le sétálni nagytestű kutyáit a férfi

Miközben felmegyünk a lépcsőn az első emeletre, Balog Melinda elmeséli, hogy édesanyja 16 éve vásárolta a lakást, akkoriban a bosszantó szomszéd még macskákat tartott, és hajnali 3 óra körül törte a padlón kalapáccsal a macskák vitaminját, illetve hajnalig dübörgött a lakásból felnőtteknek készült filmek sikolya.

Mikor belépünk olvasónk lakásába, azonnal mutatja a friss leázásokat, melyek évente két-három alkalommal fordulnak elő. Ami azonban ennél is szembetűnőbb, hogy kutyaürülék és vizelet szag terjeng a lakásban, ami a nyitott ablakon át gőzölög befelé. A frissen elmosogatott poharakon csótányok másznak, de a hűtőszekrényt vagy a konyhaszekrényt kinyitva is mindenhol rovarok szaladgáltak.

– 2019 őszén vitte le a felettem lakó utoljára a két negyven kiló körüli kutyáját sétálni – meséli Balog Melinda, akitől megtudjuk, hogy a fenti szomszéd fekete szemeteszsákokban hordja le a kutyák ürülékét, illetve olyan sűrűn húzza le a WC-t, ami indokolatlan egy egyedülálló férfi esetében. Beszélgetésünket egymásnak eső kutyák verekedése és acsarkodása szakítja félbe, majd hangos dobogás és ordibálás végén csend lesz.

– Külföldről költöztünk haza a fiammal, meg is őrültem volna, ha így kell élnünk – meséli olvasónk, aki elmondja, hogy nem bírja már a lakásban uralkodó állapotokat, és hiába jönnek délután egy hónapon belül immár másodszor a rovarirtók, az éjszakát valószínűleg a munkahelyén, az irodában fogja eltölteni.

Ezt követően felmegyünk egy emeletet, és bekopogunk a kutyák gazdájához, aki megkeseríti a ház lakóinak életét, és aminek tényét egy épp hazaérkező másik lakó is megerősít. Kopogásunkra kutyaviadalt idéző hangok, csaholás és vinnyogás érkezik az ajtó túloldaláról, ahonnan a zaj mellett jelentős bűz is árad kifelé.

– Pusztuljatok már! – ordít artikulátlanul a férfi, majd tompa döngő hangot követő nyüszítés enged arra következtetni, hogy a lakó éppen belerúg valamelyik kutyájába. Újra megkísérelünk kopogni az ajtón, de az előbbi jelenet ismétlődik meg, így inkább felhagyunk a további kísérlettel, és visszatérünk az alsó lakásba, ahol időközben a rovarirtó vállalkozás munkatársai – akik heti szinten járnak az épület lakásaiban – megkezdik a munkát. A csótányírtók nemrégiben jártak a fenti szomszédnál is, így rákérdeztünk, hogy milyen állapotok uralkodnak egy olyan lakásban, ahonnan nem viszik le a kutyákat soha sétálni.

– Gyalázat, ami ott van! - kezd bele az egyik férfi sóhajtva. – Embermagasságig mindenféle cucc van szerte-szét a lakásban, koszos tányérok a földön, szétdobálva minden lom, a kutyáknak alig van hely manőverezni a szűk folyósokon. Kértük, hogy pakoljon el, de nem volt hajlandó, így csak felülről tudtuk befújni a dobozokat és vackokat, ami olyan, mint halottnak a csók, biztos, hogy nem sikerült kiirtani ily módon a csótányokat – meséli a férfi feldúltan.
A házban uralkodó állapotok elkeserítőek, annak ellenére, hogy a ház lakói már jártak minden létező városi hivatalban panaszt tenni, ám mindenhol süket fülekre találtak.