2022.12.27. 21:11
A sokácoknál különös jelentősége volt az asztal megterítésének
Karácsonykor ma már a legtöbb családban – nemzetiségtől függetlenül – magától értetődő, hogy halászlé is kerül az asztalra, azonban a soknemzetiségű Mohácson ez korábban egyáltalán nem volt mindenütt, általánosan így.
Fotó: Karnok Csaba
A magyarországi németek karácsonyi ünnepi fogásai közt a halászlé sokáig egyáltalán nem szerepelt, ellenben igyekeztek minél gazdagabban és színesebben étkezni. A sokféleséggel a következő évi jólétet kívánták maguknak.
Úgy tartották, annyi pénzük lesz, ahány mákszem van a kalácsban. Az éjféli mise előtt böjti ételeket, aszalt gyümölcsöket, sült tököt, babsalátát, almát, diót és mézet tettek az asztalra.
Az almát rendszerint annyi darabra vágták, ahányan az asztal körül ültek. Hazatérve az éjféli miséről már húsételek is kerültek az asztalra, kolbász tormával vagy kocsonya. A karácsonyi kenyér tésztájából különféle figurákat (babát, lovat, galambot) formáztak, amelyekkel a karácsonyfát díszítették. Ezeket a kenyértésztából, később mézeskalács tésztából készült figurákat kapták a gyerekek a szüleiktől, keresztszüleiktől ajándékba.
A sokácoknál különös jelentősége volt az asztal megterítésének is: 24-én este az asztal lapjára szalma, amire egy régebbi és még egy ki nem mosott abrosz került, az asztal alá kosárban kukoricát, búzát, árpát, zabot, kölest vörös- és fokhagymát helyeztek el.
Vacsora előtt az abroszok alatt lévő szalmába pénzt vagy halpikkelyt dugtak, ez segíti hozzá őket a pénzhez az új esztendőben. Az asztal közepén állt egy tálban a megszentelt alma és fokhagyma, külön edényben a méz és a vacsora többi étele is.
A közös imádkozás után legtöbbször pálinkával vagy borral kezdődött a vacsora. A fogások közt szerepelt a halászlé, szegényebb családoknál sóban-vízben főtt bableves (melyben mindenféle bab megtalálható volt), háromágú fonott kalács, diós tészta, mákos tészta, sült tök, tört bab, aszalt gyümölcsök, kompótok.
A halászlét három tányérban tálalták, külön a levet, a halat és a tésztát. Ennek oka, hogy az egész napos böjt miatt estére nagyon megéheztek és lehetetlen gyorsan halat enni. Először ették a halászlé sűrűjét a tésztával együtt, majd miután éhségük csillapodott, nekiláttak a hal húsának. A halászléhez kenyérkalácsot fogyasztottak.
A romáknál viszont szintén szerepel a hagyományos karácsonyi étkek közt a halászlé, ami a dunai és a balatoni hallé sajátos változata.
Füstölt szalonna zsírján először hagymát pirítanak, majd jöhet – bőségesen – a pirospaprika. A vízzel felöntött lében előfőzik a fejeket és a farkakat, majd hozzáteszik a halhúst, a karikákra vágott zöldpaprikát és a paradicsomot, vagy akár kész lecsót. A levet nem gyufatésztával, hanem széles metélttel tálalják, a halszeleteket pedig vagy túrós csuszával vagy kenyérrel és lecsóval.
