Dr. Kéri István munkásságát a kamara Zsolnay Díjjal jutalmazta

Azt bizonyára sokan tudják, hogy dr. Kéri István alapítója, kialakítója volt a régió kereskedelmi és iparkamaráinak, a pécsi szervezetnél titkár, alelnök és elnökként tevékenykedett három évtizeden át, dolgozott a Külkerbank pécsi igazgatójaként, Pécs városi tanácsánál pedig kialakította a tudatos iparpolitikát a hetvenes években. Ám arra már igen kevesen emlékeznek, hogy vegyipari szakmunkásként kezdte a pályát.

– árulta el lapunknak dr. Kéri István. – Aztán családi okokból ez kútba esett, viszont tanulóként a Mecseki Ércbányászati Vállalat Ércdúsító üzemébe kerültem. Itt kaptam később indíttatást a villamos automatikai mérnöki diplomához, majd az országban egyedülálló korszerű ércdúsító berendezés őrlőegységét is beüzemeltem.

– Mindemellett ez még messze van a régiós gazdaságfejlesztéstől.

– Akkoriban már sejteni lehetett, hogy az uránbányának nincs túl hosszú kifutása. Ezért biztonsági útvonalként elvégeztem a közgazdaság-tudományi egyetemet is. Közben elhívtak a városházára az iparpolitika formálásához. Később a dél-dunántúli kereskedelmi és iparkamarák kialakításában kaptam feladatokat, majd a Külkereskedelmi Bank régiós fiókhálózatának létrehozásával bíztak meg. Az igazat megvallva mindig közösségi ember voltam, sikerült kivívnom mások bizalmát, s ennek köszönhető, hogy ezek a hálózatok még ma is jól működnek.

– Átfogó képe van a térség gazdasági helyzetéről a hatvanas évektől napjainkig. Hogy véli, melyek voltak a csúcs- és a mélypontok?

– A hatvanas években a szén- és uránbányászat fejlesztési programjai következtében Baranya az országban a második helyen állt az egy főre jutó jövedelmet illetően. Ma pedig a sor végén kullogunk. Részben a bányabezárások miatt, de a rendszerváltást is rosszul éltük meg a térségben, mert a hatalmas vállalatoknál igen lassú és nehézkes volt a privatizáció, a működő tőke pedig a délszláv háborúnak köszönhetően kerülte el a Dél-Dunántúlt.

– Mit tekint a legnagyobb sikerének?

– Azt a folyamatos kapcsolatrendszert és információáramlatot, aminek részese és formálója voltam. Hogy hazai és nemzetközi szinten is eljutottak mindenhová Baranya gazdasági információi.

– Harminc éven át volt a PBKIK top 3 vezetője. Miben látja a szervezet előnyeit?

– Ez időszakonként erősen változott. Kezdetben a gazdaság önszervező funkcióját igyekeztünk fokozni, rendszerbe foglalni, projektcsomagokkal segíteni. Az első 15 évünk kimondatlan szabálya volt az is, hogy anonimitást biztosítsunk a vállalatoknak. Úgy összegeztük a gazdasági véleményeiket, hogy abból nem derült ki, melyik cégnek a javaslata, majd ezeket összesítve szintetizált racionális programokat küldtünk a döntéshozóknak. Aztán kiemelt szerepet kapott a nemzetközi kapcsolatépítés. Majd amíg nem voltunk uniós tagok (PHARE-programok), dupla munkával fele pénzért bizonyítottuk be, hogy az egész kontinensen építhetnek a szaktudásunkra.

– Most, nyugdíjasként mennyire fogadják el a szakmai tanácsait?

– Húsz éve így tevékenykedem már, s eközben voltam másfél évtizedig kamarai elnök is. Emellett régiós, vármegyei gazdasági elemzéseket készítettem, szakcikkeket írtam, valamint a kamarai elnökségnek pedig ma is tagja vagyok.

– Mire jut most több ideje?

– A Filharmónia Felügyelő Bizottságának elnöke is voltam, szóval a komolyzenei életet megkülönböztetett figyelemmel kísérem napjainkban is. Amúgy két különböző hangversenybérletünk is van a feleségemmel. Emellett a múlt év őszéig több mint 300 négyszögöles szőlőt műveltem az Égervölgy közelében, ahol 47 éven át szőlészkedtem, borászkodtam.

– Van, amit másként csinálna, ha újraélhetné az életét?

– Nincs. A lehetőségek hozták mindig a változásokat, s amit tudtam, azt mindig megvalósítottam. Négy zöldmezős beruházást is levezényeltem, szóval kifejezetten elégedett vagyok a dolgok alakulásával.