Bama.hu videó

2023.04.05. 07:00

Évente ezrek keresik fel a szászvári lőteret, ahol sötétedéskor fájront van (videó, galéria)

Baranya és Tolna vármegyékből évente több ezren keresik fel a Szászvári Lövész Egylet lőterét, a szenvedélyüknek hódolók mellett azok is, akik a hivatásuk gyakorlásához szükséges kötelezettségüknek tesznek eleget. A festői környezetben található területen – párját ritkító módon – egyszerre akár százan is helyet foglalhatnak a lőállásokban.

M. B.

A csuda sem gondolná, hogy egy lőtér még az állatok számára is barátságos helynek számít. Márpedig, legalább is Szászváron, ez a helyzet: az egykori bányaterületen kialakított katlant gyakran keresi fel két vadnyúl akkor is, ha emberek tartózkodnak a közelben, máskor őzek, vaddisznók is keresztülvágnak rajta teljes biztonságban.

A több hektár területen elhelyezkedő lőteret a Szászvári Lövész Egylet működteti, amely a maga 157 tagjával az ország 5. legnépesebb egyesületének számít az ágazaton belül. A tagokon kívül azonban évente több ezren mások is felkeresik a helyet, Tolna és Baranya vármegyékből például a rendvédelmi szervek itt tartják a lőgyakorlataikat, a kadétiskolából is ide járnak lőni a növendékek. S persze a szenvedélyes hobbisták is.
– Szinte minden hivatás képviselőjével összefuthatunk a lőtéren. Nagyon sok nyugdíjas tagunk is van – mondja Pogrányi Gyula, az egylet vezetője.


– Ki jöhet el lőni önökhöz?
– Lényegében bárki. Többféle élménylövészet-csomagot kínálunk, például legénybúcsúra vagy születésnapokra. Ezt a szolgáltatást nagyon sokan veszik igénybe, ilyenkor felügyelet mellett, mindenféle előképzettség nélkül lehet lőni. Vonzó a fegyverkínálatunk is, a második világháborús fegyverektől kezdve a legmodernebbek is megtalálhatók nálunk, olyanok is, amilyeneket legfeljebb csak filmekben láthatnak az alkalmi lövészek.
Pogrányi Gyula felelevenítette a lőtér és az egyesület húsz esztendeje íródó történetét.
2003-ban először bérbe vették a területet, később meg is tudták vásárolni azt. Akkor tizenegy taggal fogtak hozzá a munkálatokhoz, s bizony a körülmények nem voltak éppen csábítók.

Az első lőállást például egy fabódéban alakították ki. A tagok és a barátok sok-sok munkaórával alakítgatták, formálták a lőteret, mígnem eljutottak odáig, hogy pályázati források segítségével ma akár egyszerre százan is tudnak lőni, önálló lőállásokat használva, ami országosan is egyedülálló.

– Van-e utánpótlás, a fiatalok is kedvelik a lövészetet?
– Igen, de sajnos az tény, hogy ez egy rendkívül költséges sport. Az ifjúsági korosztály számára még nagyon sok a kedvezmény, például nem kell fizetni a versenyengedélyért és nevezési díj sincs. Ám ez mind megszűnik, ha elkezdenek dolgozni, s akkor a többség abba is hagyja, hiszen több százezer forintos éves költségekről beszélünk. Szerencsére azonban sokan húsz-huszonöt év múlva visszatérnek, amikor már olyan élethelyzetbe kerülnek, hogy megengedhetik maguknak, hogy a szenvedélyüknek hódoljanak.
– Milyen emberek a lövészek?
– A többség rendkívül nyugodt és barátságos. Csendben ülnek, figyelik a társaikat, mit, hogyan csinálnak, a legtöbbet egymástól lehet tanulni. Lényegében egy nagy baráti társaságról van szó. Persze vannak másmilyenek is. Azt szoktam mondani, hogy a pszichológusnak, aki az engedélyt is adja, a lőtérre kellene kijárnia, s ha olyan embert lát, aki fel-alá járkál a lőállások mögött, nem tud nyugton maradni, arról biztosan tudhatná, hogy klinikai eset az illető. Szerencsére azonban ilyen lövész nagyon kevés van.
– Ahogy itt körbenézünk, azt láthatjuk, minden a helyén van, takarosak az épületek, az aljnövényzet gondosan kaszálva. Tényleg idilli az állapot?
 

– Mondhatnánk, de mégsem. Van ugyanis egy nem kis bökkenő, méghozzá a folyamatos áramellátás hiánya. A villamos hálózat kiépítése majd’ hetvenmillió forintba kerülne, ez számunka elérhetetlen. Jelenleg egy kezdetleges napelemes rendszert használunk, ami lényegében csak arra jó, hogy jelzőfénnyel világítsuk meg a lépcsőket.


– Akkor sötétedés után fájront van?
– Igen.
– Mi lehetne a megoldás?
– Elkészítettük egy 5 kW-os, zárt rendszerű napelemes rendszer terveit, amely megoldaná a gondjainkat. Erről tudnánk üzemeltetni a világítás mellett a berendezéseinket is, például a vízszivattyút és a hegesztőgépet is, ami a további fejlődés záloga lenne. Mindez mintegy négymillió forintba kerülne, de ennyi pénzünk sincs, adósság felvállalásáról pedig szó sem lehet. Felvettük a kapcsolatot Hargitai Jánossal, a térség országgyűlési képviselőjével, aki meg is ígérte a segítségét. Bízunk benne, hogy mielőbb megoldódik a problémánk – zárta gondolatait Pogrányi Gyula.

Lapunk a lőtéri látogatást követően megkereste Hargitai Jánost, aki azt mondta, mivel civil szervezetről van szó, a Magyar Falu Programban kínálkozhat pályázati lehetőség az egyesület számára, várhatóan jövőre. A nemzeti oldal politikusa hozzátette, a maga részéről természetesen támogatni fogja az egyletet a reménybeli pályázat sikeres lebonyolításában.
 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!