Guld Ádám: Kilencszáz kapcsolatuk van, közben barátjuk talán egy sem

– Induljunk az alapoktól: miért kell egyáltalán generációs különbségekről beszélni?

– Néhány évtizeddel ezelőtt a kutatók felismerték, hogy a különböző évtizedekben született embereknek különböző tapasztalataik vannak abból kifolyólag, hogy más típusú kulturális környezetben szocializálódnak, és ezért más a gondolkodásmódjuk is. Sőt, máshogy is kommunikálnak: a fiatalok nem értik az időseket, az idősek nem értik a fiatalokat, elbeszélnek egymás mellett.

– Ezt a hétköznapokban mindenki megtapasztalta már...

– Így van. A hétköznapokat, az együttélést, a közös munkát nagyon megnehezíti. Ráadásul mindehhez hozzáadódik, hogy egyre tovább élünk. A nyugati világban az átlagéletkor jelentősen kitolódott, emiatt feltorlódnak generációk. Előfordulhat például, hogy hat generáció él egymás mellett: velünk vannak még azok, akik a két világháború között születtek, de itt vannak az alfa generációsok is, akik 2010 után jöttek világra, akik már tényleg a digitális világnak a bennszülöttjei.

– És emiatt a kommunikáció is akadozik közöttük?

– Az eltérő korosztályoknak teljesen eltérő elvárásaik vannak. Mondok egy példát. Sokszor halljuk, hogy egy mostani nyugdíjas nem tud kommunikálni az unokájával, mert a fiatal csak a telefonját nyomkodja, amikor meg mégis élőszóban beszélnek, akkor meg a szavakat nem érti, mert annyira másokat használnak a mai fiatalok. De van még egy szempont. Az idősebbek a személyközi kommunikációt szokták meg, abban érzik otthonosan magukat: legyünk jelen, üljünk le közösen, beszélgessünk egymással, nézzünk egymás szemébe. Ezzel szemben a mostani tizenéveseknek a legkomfortosabb kommunikációs csatornája az online felület. Sokkal szabadabban fejezik ki magukat üzenetküldő rendszereken keresztül, mint élőszóban. Így ha például a szülők komolyabb problémákat vagy akár konfliktusokat a mai gyerekekkel meg akarnak beszélni, akkor lehet, hogy nem az a megoldás, hogy leülök vele egy asztalhoz, a szemébe nézek, és megkérem, hogy mondja el, mi a probléma. Ebben a helyzetben ugyanis nagyon rosszul érzik magukat a fiatalok, mert nem ezt szokták meg.

– Elmagányosodás, kiüresedés – ezt a két fogalmat gyakran halljuk a legfiatalabbak kapcsán.

– Az elmagányosodás egy nagyon összetett jelenség. Részben társadalmi és kulturális okai vannak, részben pedig vannak a médiahasználattal összefüggő tényezői is, kulturálisan és társadalmilag az elidegenedés meg az elmagányosodás. Maga a jelenség nem új keletű, a modernizációval indult, amikor a kistelepülésekről a fiatalok beköltöztek a nagyvárosokba, és megszakadt a kapcsolat az idősebbekkel. A család csak annyi volt, hogy apa, anya, gyerek.

Aztán a válásokkal ez is aprózódik, és minden elindul az individualista irányba. Ehhez jön most a média használata: a fiatalok gyakorlatilag eleve nagyon sok időt töltenek a médiával. Ebben a generációban a szabadidő eltöltésének szinte az egyetlen, de mindenképpen legfontosabb módja a média használata. És aki nagyon sokat használja a médiát, az előbb-utóbb függővé válik – a médiának, a közösségi platformoknak. Ez pedig azt hozza magával, hogy a valós kapcsolatok száma a valós térben fokozatosan csökken. A közösségimédia-felületek azonban csak helyettesítő eszközök: meg tudják teremteni a társaságnak az illúzióját, de valójában a társas kapcsolódást nem tudják létrehozni, és az ilyen irányú igényeinket sem tudják kielégíteni. Egy tipikus Z generációsnak nyolcszáz-kilencszáz kapcsolata van egy platformon, de amikor megkérdezzük, hogy hány barátod van, akkor azt mondja, hogy kettő vagy három, sőt, gyakran azt, hogy egy sem.

– Ugorjunk vissza az elejére: mi számít egyáltalán médiahasználatnak?

– Lényegében minden médiahasználat: az újságolvasástól kezdve a zenehallgatáson át a közösségi média böngészéséig, a filmnézésig, a sorozatokig – nagyon hosszasan lehetne sorolni. És a mai fiatalok tényleg mindent fogyasztanak, különféle felületeken. Egy felmérés szerint az iskolás fiatalok hétköznap jellemzően 6,4-6,7 órát töltenek el médiahasználattal – ez jellemzően persze okostelefon-használat, és valamilyen digitális platform. A hétvégén ez felugrik 10-12 órára, ami lényegében azt jelenti, hogy az ébren töltött aktív óráknak a döntő része valamilyen médiahasználattal telik. Ez azt is jelenti, hogy nem találkoznak a barátaikkal, nem sportolnak, nem aktívak. Egészen világos, hogy a Z generációnál sajnos előbb-utóbb különböző egészségügyi problémák bukkannak majd fel: elhízás, olyan mozgásszervi problémák, ami az ülő életmódból fakadnak.

– Lehet azért jól is fogyasztani a médiát?

– A digitális média kapcsán korábban volt egy idealista megközelítés. Eszerint majd ez fogja a társadalmat összekötni, ez fogja eltüntetni a különbségeket a szegények és a gazdagok, a tájékozatlan és tájékozott emberek között. Tehát, hogy lesz egy ilyen demokratizáló hatása a médiának, és a különbségek elsimulnak. Ehhez képest ennek pont az ellenkezője történik: inkább szétnyílnak az olló szárai. Akik eddig is viszonylag kevés dolog iránt érdeklődtek, kevés tartalmat fogyasztottak, azok belecsúsznak abba, hogy még ez is folyamatosan csökken, mert az algoritmusok, hogy kiszolgálják a felhasználó igényeit, hasonló tartalmakat kínálnak fel folyamatosan. Így pedig egyre szűkül a világ. A másik oldalon pedig ott vannak azok, akik pont az anyagi körülményeik miatt rendelkeznek médiajártassággal, beszélnek nyelveket, a közegük is sokkal nyitottabb. Ők a saját javukra tudják fordítani a média lehetőségeit. Ők nem bugyuta videókat fognak nézni naphosszat, hanem például be tudnak iratkozni egy amerikai egyetemre, és el tudnak végezni egy képzést Magyarországról. Meg tudnak tanulni egy nyelvet, meg tudnak tanulni egy hangszeren játszani, el tudják intézni a bankolást, és így tovább.

Szóval az ő számukra elképesztően kinyílik a világ, és nagyon sok lehetőségük van. De tényleg, jellemzően azok használják jól, akik magasabb társadalmi pozícióban vannak, biztonságos, kiegyensúlyozott anyagi körülmények között szocializálódtak, jó minőségű oktatásban vettek részt, nyelveket beszélnek, tájékozottak. Ők fantasztikus dolgokra használják a médiát. Tényleg olyan lehetőségeik vannak, amik korábban soha. Ezzel szemben áll a másik csoport, akiknél a médiahasználat tulajdonképpen cél nélküli. Olyan tartalmakat fogyasztanak nagy mennyiségben, amik igazából az ő épülésükhöz, a helyzetük javításához nem járulnak hozzá.

– Egy új fogalom is bekerült a kutatásokba: a kapunyitási pánik. Mit is jelent ez pontosan?

– A fiatal generáció már úgy szocializálódik, hogy a tartalomgyártóknak vagy az influencereknek elképesztően nagy hatásuk van az életükre. Ezek az online-tartalom-előállítók elképesztő élethelyzeteket mutatnak be: fantasztikus anyagi körülmények között készülnek ezek a videók. Sikeresek, szépek, vonzóak – egyszerűen egy elképesztően vonzó képet festenek saját magukról. És ne felejtsük el, hogy ők maguk is még nagyon fiatalok. Ha most felütjük az Instagramot vagy a TikTokot, akkor könnyedén tudunk találkozni olyan 15-16-17 éves magyar fiatalokkal, akik heti szinten már termékek népszerűsítésében vesznek részt, különböző márkákat promotálnak, szponzorálják őket különböző vállalkozások – és ebből egészen komoly jövedelmük lehet. Most képzeljük el, hogy valaki úgy nő fel, hogy ezt látja: itt egy hozzám hasonló korú valaki, aki szintén nem nagykorú még, de rengetegen követik, milliókat keres. Ekkor alakul ki ez a kapunyitási pánik jellegű attitűd: amikor azt érzem, hogy le vagyok maradva mindennel, hogy úristen, már 16 éves vagyok, de még mindig nincs százötvenezer követőm, és még nem vettem részt termékek promóciójában, még egy csomó mindent nem csináltam. 

– A szülők mit tudnak tenni ez ellen? 

– Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy ebbe a kapunyitási pánikban az is közrejátszik, hogy egyre korábban egyre nagyobb terheket rakunk a fiatalokra. Már óvodában olyan helyre íratjuk be a gyereket, ahol már nyelvet kell tanulni, hogy minél előbb az idegennyelv-ismerete meglegyen, aztán már alsóban elkezdjük őket különórára járatni, hogy matekból a legjobb legyen, és simán felvegyék egy menő középiskolába, és így tovább. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy nincs idő gyereknek lenni. Ezzel kapcsolatban egyébként van egy egészen friss kutatás, amely azt vizsgálta, hogy a mostani gyerekek az óvodában hogyan viselkednek annak fényében, hogy otthon mennyire élnek digitális környezetben. Ebből az derült ki, hogy azokkal a gyerekekkel, akik már nagyon kicsiként használják az eszközöket, probléma van. Például nehezen koncentrálnak, nem tudnak egy mesét végighallgatni, alig teremtenek kapcsolatot egymással csoporton belül. Ezzel szemben azok a gyerekek, akiknek a szülei ehhez a kérdéshez sokkal tudatosabban állnak hozzá, azok sokkal jobban tudnak figyelni, tudnak koncentrálni, tudnak játszani egymással, tudnak az óvónővel kapcsolatot teremteni. Akiknél az állandó médiahasználat már ebben az életkorban jelen van, egyszerűen nem tudnak várni, ők mindent azonnal akarnak, nincs bennük türelem. Szóval ezért ez is egy ilyen érdekesnek tűnő változás lesz.