Akik kinyomozták, hogy ki volt 1956-ban a szemüveges Tanár úr és a pécsi ismerős

Az egyik érintettnek, Czuczor Ferenc erdész azonos nevű fiának pedig azóta is sikerült néhány új információt felkutatni Várdai Leventével, a Baranya Vármegyei Cserkész Szövetség elnökével. Sőt, a kutatómunka eredményeként most emlékállításra is sor kerül. 

A magyarok 1956-os szabadságharcának fegyveres hősei közül már csak kevesen élnek. A behívott orosz túlerő legyőzte a forradalmat, amit az akkori rendszer szörnyű megtorlása követett. Teljes némaság következett a mecseki eseményekről is, aminek okát dr. Bihari Lajos a Máré-vári harcok segítője így fogalmazta meg: „mindenki védte a családját!” 
Amikor 1956. november 4-én 20 főből álló felkelőcsapat érkezett Magyaregregyre a lakásukhoz, ő vezette fel őket Máré várához. A céljuk a Magyaregregy–Zobákpuszta útvonal lezárása volt, hogy akadályozzák meg sztrájktörők áthaladását Komlóra és szálljanak szembe az orosz csapatokkal. Bihari Lajos – akkor orvostanhallgató volt – feladatul kapta a Szabad Európa és a BBC rádió adásának figyelését, a remélt segítségről, a hírekről pedig tájékoztatta a felkelőket. 

– Krassói Ferenc Komlónál ugyanebből a célból szervezett ellenállást – számol be a 67 évvel ezelőtt történtekről Czuczor Ferenc, akinek az édesapja volt akkor az erdész, és átadta a felkelőcsapatnak a jánosipusztai vadászház kulcsát. Bors József tanítóról is szólni kell, mert ő volt az összekötő a komlói irányítás felé. 

Megtudtuk azt is, hogy Harcos Ottó Komló-Somágtetőn Horváth József újságírót bízta meg a vadászházi csapat élelmezésének ellátásával. 1956. november 11-én viszont egy áruló az orosz csapatot az erdőn keresztül felvezette a Máré vára közelébe és azt elfoglalták. Két felkelő, Bájer Ferenc és Gyula ekkor elesett. A karhatalmisták ezalatt három járművel megtámadták a Barna kőnél az utat lezáró vadászházi felkelőket. De ők heves tűzharcban megállították és visszafordulásra kényszerítették a karhatalmistákat – közülük négyen elestek. 

Este fél tíz körül aztán az orosz nehéztüzérség lőni kezdte a vadászházat, de nem találták el és a felkelők elmenekültek. Másnap éjszaka Somágtetőn a Horváth lakásnál segítséget kaptak a tisztálkodáshoz, átöltözéshez. Elindultak az éjszakába hogy a szabad világot válasszák, „láthatatlanná” váltak. 

Czuczor Ferencék ezúton mondanak köszönetet mindenkinek, akik segítettek abban, hogy kiderítsék, ki volt a „szemüveges Tanár Úr” (Krassói Ferenc) és a „pécsi ismerős” (Harcos Ottó). 

Az 1956 utáni összefogás a hallgatásban bizonyítja az együtt gondolkodást az 1956-os szabadságharcról. A falu hallgatott, így Bors József tanítónak és Czuczor Ferenc erdésznek nem esett baja. Horváth József újságírót meghurcolták, megkínozták mivel ismert volt, hogy 56-ban ő vezette a komlói rádiót és újságot. Megeskette a lányát, nem mondja el senkinek, hogy Harcos Ottó kért náluk segítséget a fölkelőknek. Amikor Bors Lászlót elértem s kérdeztem 56-ról mit tud, a válasz rövid volt „semmit.” 

A kutatás során felszínre került a cserkészek szála, Krassói Ferenc és Harcos Ottó is cserkészek voltak. 1956. november 2-án a cserkészvezetők csoportja gyűlést tartott. Köztük volt Krassói Ferenc és Harcos Ottó is, akik már az események előtt is összejártak Horváth József pécsi lakásán. Az Új Dunántúli Naplóban megjelent híradásoknak is hála, sikerült megtalálniuk az eddig ismeretlen hősök leszármazottjait. Harcos Ottó gyermekeit Hajnalt és Abát, illetve Krassói Ferenc lányát Erzsébetet, akik apjuk 56-os szerepvállalásáról kimondottan kevés információval rendelkeznek. Ezért továbbra is kérik: aki tud bármit a Kelet-Mecseki Láthatatlanokról és segítőik tevékenységéről, az jelentkezzen. 

Czuczor Ferenc beszámolt arról is, hogy nem volt egyszerű átélni az elmúlt időszak kutatásait. Céljuk a családtagok felkutatása volt, mivel tőlük reméltek információkat az ismeretlenül harcoló hősökről. 

S volt egy másik motiváció is: „Tudják meg a leszármazottak mit is tettek az elődeik az 56-os szabadságharcban.” 

Az íráshoz mellékelt „Márciusi Ifjak”-kép 1984-ben készült Szigetváron Szomor Ferinél ahol balról a második Harcos Ottó. Vajon ki ismeri fel a képen lévőket és mit tudhattak meg akkor Harcos Ottótól 1956-ról? 

Gyermeki Hajnal és Aba óriási lelkesedéssel és megilletődötten fogott az emlékek kutatásához, ismeretlen volt számukra édesapjuk 65-os szerepvállalása. Jelenleg is együttműködünk és keressük a további cserkészszálakat amelyek az ő megtalálásukhoz vezethetnek. 

Kalandos volt a Krassói család megtalálása. Többször járt Czuczor Ferenc Krassói Ferenc sírjánál a pécsi temetőben, így talált rá dr. Krassói Erzsébetre, aki 1956-ban még csak 15 éves volt, s édesapja Komlón tanított, de semmit nem vett észre akkor titkos tevékenységéből és az apja sem mondott el neki semmit. 

Ő mesélt az 1946–47-es Drávai koncepciós perről, ahol az első körben az apját illetően halálos ítéletről is szó esett, végül fél évet ült börtönben és a munkahely keresési kálvária nyomán Komlón kapott állást a Belvárosi iskolában, Tóth Ferencnek, a Kodály-módszer helyi megvalósítójának segítségével. Ő tehát ilyen megpróbáltatásokat követően szervezte meg a jánosipusztai felkelő csapatot. 

S olyannyira nem volt hiábavaló a kutatás, hogy a komlói szabadságharcosoknak most emlékhelyet állítanak a Mecsek­erdő támogatásával. 

A kutatást pedig folytatják, s ehhez kérik minden olvasó további segítségét. 

S még egy adalék: dr. Bihari Lajos: Márévár és környéke című könyvében olvashattunk előszór az 1956-os Máré várában és környékén harcoló felkelők küzdelméről amely 1997-ben jelent meg. A Falu a leláncolt sziklák alatt című kötetet pedig most adták ki, újabb fontos információkkal. Ez a könyv már leírja a kapcsolatot a Máré várában és a jánosipusztai vadászházban ténykedő (és Barnakőnél harcoló) felkelőkről. 

A könyvbemutató október 5-én volt Magyaregregyen az Arnold-házban a Magyaregregyi Baráti Kör rendezésében. 
Az ismeretlen hősök emlékhelyét pedig 2023. november 11-én, a Barnakői csata 67. évfordulóján leplezik le. 
Az erdő ad tehát újra otthont és védettséget a harcoló ifjaknak. Aki arra jár és elolvassa az információs táblán a történet leírását és látja a kopjafán az „Ismeretlen hősök emlékére 1956. nov. 11.” feliratot, talán kedvet kap, hogy a határok nélküli kommunikációs világban bekapcsolódjon a kutatásba.