Egyre többször találkozhatunk lakott területen aranysakállal

Portálunk kedden számolt be arról, hogy aranysakálok vertek tanyát az egyik ház udvarán a kozármislenyi Öregfaluban. Olvasónk beszámolója szerint a szomszédjában lévő ház elhanyagolt állapotban van, így a nádifarkasok letáboroztak ott, hogy a kölykeiket felneveljék.

Agyaki Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) Baranya Megyei Szervezetének elnöke a Dunántúli Naplónak elmondta, hogy az aranysakál terjedése rohamléptékben történik, ami annak köszönhető, hogy ezen, a kutyafélék családjába tartozó faj nagyon intelligens. „Ez egy populációrobbanásnak tekinthető tulajdonképpen” – mutatott rá a szakember.

Felidézte, hogy az aranysakál 1990-es évek elején Magyarországon való megjelenését a vadásztársadalom akkor a délszláv háború hatásának tekintette. Azaz a faj kiszorulva a korábbi, az egykori Jugoszláviát jelentő életteréről, nyugalmasabb területeket keresett magának. A faj azóta egész Magyarországon és vármegye-szerte elterjedt, ugyanakkor mivel a zárt erdőségeknél jobban kedveli a nádasokat, a mezőket, ezért éppen a Mecsekben található kevesebb belőlük.

Agyaki Gábor rámutatott: ahogy az aranysakál-populáció nő, az egyes csoportok élettere egyre szűkül, egyre jobban kénytelen tűrni az ember közelségét, ezért történhetett meg az, ami a napokban Kozármislenyben. A szakember szerint szintén a változást jelzi, hogy egyre több nádi farkast látnak elütve a vármegye útjain. „Ez tíz-tizenöt éve elő sem fordulhatott, (.) mert nem ment az utak közelébe” – fogalmazott. Tehát – prognosztizál – egyre inkább várható megjelenése a lakott területeken, köztük a nagyobb városokban is.

A vadászkamara vármegyei elnöke sietett megnyugtatni olvasóinkat, hogy magától aranysakál nem támad emberre, és a veszettségtől sem kell tartani, mert az immunizáció miatt a betegség gyakorlatilag megszűnt Magyarországon. Az aranysakálok családban nőnek fel, tehát a hím és a nőstény együtt neveli fel 3-6 kölykét.

Agyaki Gábor az aranysakálok kártételére térve közölte: az kint legeltetett haszonállatok, juhok, birkák, esetleg szarvasmarhák éppen megszületett, napos korban lévő egyedeit támadhatják meg. Ezért „elléskor nagyon gyakoriak a sakálok a különböző nyájak körül” – fűzte hozzá. 

A faj vadgazdálkodásra gyakorolt hatásáról kijelentette: ahol az aranysakál megjelenik, ott az őzállomány sajnos néhány éven belül eltűnik, mivel „az elléskor szisztematikusan összeszedik a gidákat”. És, bár logikus lenne, hogy a sakálok jelenléte valamilyen életmódváltásra kényszerítené az őzeket, a szakemberek ezt nem látják – jegyezte meg. Habár lehetetlen megbecsülni az állomány pontos méretét, minden bizonnyal több ezer nádi farkas él Baranyában, „sokkal több van, mint gondolnánk” – mondta el érdeklődésünkre Agyaki Gábor, aki szerint ezért gyérítése egyértelmű vadgazdálkodási érdek.

Ennek részleteiről kifejtette: éppen intelligenciájuk miatt az aranysakál egyedei az egyéni vadászatokon alkalmazható csalisíppal való hívást nagyon gyorsan kitanulják. Utána egy darabig megfoghatóak csapdával, de azt szintén hamar kiismerik, majd nem mennek bele. Lehetőségként a hajtóvadászatokon lehet rá vadászni. 

Agyaki Gábor felhívta a figyelmet arra is, hogy az éjjellátó célzóberendezések alkalmazását részben dúvadgyérítés, másfelől az afrikai sertéspestis visszaszorítása okán a vaddisznó állományszabályozása miatt engedte meg a jogalkotó.