Feltárultak a Jakab-hegy titkai, és bőven van még (galéria és videó)

Az izgalmas kirándulás előtt nagyon sokszor egyeztettem túravezetőnkkel, Egres Bélával, akinek minden egyes leveléből sütött a szenvedély és a szakértelem a Jakab-heggyel és annak látványosságaival kapcsolatban. Ő mondta azt, hogy a fantasztikus élmény nem tükrözi elég jól ezen séta hatásait. Ebben igaza volt, valamint abban is, hogy az idegenek, akik csak túrázni indulnak, elég gyakran elfelejtik eredeti programjukat, mert annyira magával ragadja őket a hely aurája, és a történelmi érdekességek.

Nem vagyok tüke pécsi, de azért már jó pár éve itt élek, de teljes homályban voltam azt illetően, hogy a Jakab-hegy Európa egyik legfontosabb régészeti lelőhelye.

Ha a zöld kör irányába indulunk el, és elhagyjuk Égertetőt, akkor a Kelta fellegvár csapda útján járhatunk, ami később a középkori Pálos kolostor, ami egyébként eredetileg nem pálos kolostornak épült, de mára a rend egyik szenthelyévé vált – erről bővebben majd egy másik anyagban számolok be –, misés útja lett.

Biztos vagyok benne, hogy sokaknak felcsillant a szeme a kelta szó olvasására, velem is ez történt, amikor először hallottam, hogy ezzel kapcsolatos leletek is találhatók a hegy keleti oldalán. Egy egész hatalmi központ volt itt, és az európai kelták legnagyobb szentélyének romjai csodálhatók meg, valamint egy druida temető is, ahol egy főpap és egy főpapnő sírköve – magzatokat ábrázoló szobrokkal – is megfigyelhető eredeti állapotában, valamint egy fokos öntésére szolgáló kőből kifaragott öntőforma is.

És mint kiderült, a Zsongorkő az ezer éven át fennálló birodalmi főváros szakrális helye volt. Itt végezték a Napkultusznak megfelelő ünnepségeket, valamint a férfivá válás ceremóniájának beavatási része is itt történt. Továbbá ettől a helytől nem messze látható egy út, amelyen a birodalmi főváros halottait vitték ki, kivéve az alapítókat és a királyokat.

És ha már halottak, akkor beszélnünk kell a kelták előtt élt vaskori nép, az úgynevezett Hallstatti kultúra népének temetkezési helyeiről, a halomsírokról is, amely a Jakab-hegy egyik legértékesebb része. Két és hat méter közötti magas sírok között jártunk, amelyek legtöbbje eredeti állapotban látható. Jól megfigyelhető az is, amelyre a túravezető fel is hívta a figyelmet, hogy a köznép, a katonai arisztokrácia, a nemesek és az alapító sírok jól elkülönülnek egymástól.

Valamint olyan sírokra is bukkanhatunk, amelyeket feltártak 1978 és 1982 között.

Ami bennem igazán megragadt, az két konkrét sír volt. Az egyik egy hölgyé, akinek sírján volt még egy sír, amelyről kiderült, hogy oda elhunyt gyermekét temették. A másik egy királyi sír volt, amelyre konkrétan fel kellett másznunk, de előtte megszemléltünk a lábánál egy először szimpla kőnek tűnő darabot, amiről kiderült, hogy egy szobornak a része. Alapos megfigyelés után láthattuk, hogy egy ló fejének töredékét látjuk.
Oly hosszan lehetne folytatni még a látottak sorát, de már ez a kis ízelítő, úgy, hogy én már részt vettem egy túrán, ismét felkeltette az érdeklődésem. 

Tanulság: nem elég egyszer megcsodálni a Jakab-hegy látványosságait.