Lipics Zsoltot, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatóját a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki

– Hogyan fogadta a nívós kitüntetést? 

– Váratlanul ért, de nagyon örülök neki, és a közönség is rendkívül pozitívan fogadta. Erről is hírt adtunk a közösségi felületeinken, és szinte felrobbant a Facebook, rengeteg kedves visszajelzés érkezett, amit ezúton is köszönök. Úgy érzem, a kitüntetés a kollégáimnak is szól, hiszen közösen tudtuk megvalósítani az elmúlt időszak eredményeit. 

– Színházi feladatai mellett mi tölti ki az idejét? 

– Nem sok időm marad, de a marketing és az online világ régóta érdekel. Évekkel ezelőtt elvégeztem egy multimédia-fejlesztő tanfolyamot, a színház első honlapját is én készítettem még a 2000-es években. Ezzel a területtel ma is szívesen foglalkozom, a weboldalunk működtetésében is aktívan részt veszek, hiszen ez kiemelt kommunikációs felületet jelent. 

– Mivel kapcsolódik ki mindebből? 

– Régebben sokat teniszeztem, ehhez szeretnék visszatérni, de a fő stresszoldó számomra a vitorlázás. Amikor csak tehetem, a Balatonon pihenek, s minél több időt töltök a vízen, ami megnyugtat, kikapcsol. Időnként síelni is szoktunk a családommal. 

– Családjában nem ritkaság a művészi terület, lánya is színésznek tanul. Biztatta ebben a döntésben? 

– Feleségem, Bajnai Ágnes a Pécsi Balett programmenedzsere, Franciska lányom másodéves a színművészetin. Persze, féltem őt, hiszen a színészpálya hosszú és nehéz, erős személyiséget, ugyanakkor érzékeny idegrendszert igényel. De nem akartuk lebeszélni, úgy gondoljuk, azt kell csinálni, amiben megtalálja az ember a boldogságát. A lányom nagyon tudatosan készült ebbe az irányba, és fokozatosan született meg benne az elhatározás, az egyetemre elsőre fel is vették – ebben (is) hasonlítunk. 

– Színészként alapvető, hogy más karakterek bőrébe bújik. Van olyan személyiség, akinek a valóságban is szívesen „kipróbálná” az életét? 

– Jó kérdés, de nem jut eszembe egy konkrét személy. Érdekelnek a legendás művészek, tudósok, de valójában nem cserélnék életet senkivel, jól érzem magam a sajátomban. 

– Mik a fő tervei immár a lovagkereszt birtokában? 

– Az elismerés arra sarkall, hogy folytassam az intenzív és elszánt munkát a színházban. Igen jól sikerült az előző évad, ezt a tempót és hangulatot mindenképp szeretném tartani, s bízom benne, hogy sikerül még fokozni is. Lehet, hogy közhely, de egy ilyen kitüntetés valóban felelősség is. Ezekben a nehéz időkben még inkább fontos, hogy aki ellátogat hozzánk, kicsit más emberként menjen haza, vidámmá tegyük a hétköznapjait – színészként, igazgatóként is szeretem látni a mosolyt a közönség arcán.